Bársonyos leplet öltött most is az éj,
Elhozta ismét a csillagseregét.
Meleg fuvallat járja át a lelkem,
Valami készülődik a mennyekben.
Forró nyári nap hevét már nem érzem,
A hideg, szúrásként érinti szívem.
Rég elfeledett emlék felszínre tör,
Megannyi érzés rajtam végigsöpör.
Emlékek sodrása visz jó messzire,
Hirtelen nagyi vigyáz rám, mint gyerekre.
Sétálunk patak mentén s beszélgetünk,
Az élet nagy dolgairól csevegünk.
Ismét gyereknek lenni most jó nagyon,
Vidáman ugrálok a kavicsokon.
Újra játszunk nevetve önfeledten,
A kártyavár egyre nagyobb mellettem.
Kicsiny ház udvarán tyúkok kísérnek,
Egyikük sem fél, régóta ismernek.
Kis tóban halak ugrándoznak vígan,
Vén teknős bölcsen bólogat a sárban.
Három cica ugrik ki a bokorból,
Játszani hívnak, de csak úgy maguktól.
Színes a kert, virágba borult minden
Tarka lepkék repdesnek körülöttem.
Ismerős illatra leszek figyelmes,
Kész lett nagyi konyhájában a krémes.
Nyitom az ajtót, hogy végre bemenjek,
de a zár mi nyílik, az a két szemem.
Szorítom szemeim, maradnék kicsit,
Lejárt időnk, bár nem sokat voltam itt.
Minden küzdelmem most eredménytelen,
Kis csillagok összefognak odafenn.
Mielőtt felkel a Nap majd idelent,
Még egy ölelést összehoznak nekem.
Nagyi ölelése csupa szeretet,
Végig kíséri most is életemet.
