Ahogyan a legtöbb mese is kezdődik: egyszer volt, hol nem volt…

…megszülettem, boldogságban felnevelkedtem és közben mindvégig elkísérte életemet az irodalom szeretete. Már gyermekkoromban a mindennapjaim részét képezték a regények és a versek, amit csakhamar kiegészített az alkotás iránti vágy. Írni akartam, noha a gyermeki szenvedély sokáig megmaradt beteljesületlen álomnak.

Korán megérintett az alkotás szeretete

Óriási fantáziával megáldott kislányként mindig is imádtam az általam elképzelt világokat. Írtam róluk, lerajzoltam őket, csak egy dolog számított: alkothassak, és ezzel ne csak magamnak, másoknak is örömet tudjak okozni.

Minden a Télapóval kezdődött

Első saját versem egészen korán, már általános iskola alsó tagozatában megszületett. A Télapónak írtam, amit nagy sikerrel el is szavaltam neki. Ez természetesen nagyon felbátorított, azonban ahogy cseperedtem, egyre inkább a rajz kapta a főszerepet az életemben.

Ebből kifolyólag rögtön grafikusnak álltam, ahogy elvégeztem a középiskolát. Mivel szerettem tanulni, elvégeztem az ELTE Tanító és Óvóképző Főiskolai karát. Tanító lett belőlem, két műveltségterületemnek hála pedig a rajzot és az ének-zenét is taníthatom felső tagozatban.

A főiskola ismét előhozta a gyermeki álmokat

Még a főiskolán történt, hogy utolért a szerelem. Nem az a megszokott gyermeki fellángolás, hanem az a fajta, ami egy életre szól. Ott ismertem meg a jelenlegi férjemet, és miközben megérintett a szerelem, a múzsa, ismét előtörtek belőlem a gyermeki álmok, hogy alkotnom, egészen pontosan írnom kell.

Mivel a férjem is szeret rímeket faragni és verseket írni, ezen a téren is azonnal megtaláltuk a közös hangot. Majd miután megszületett a kisfiúnk, egyre gyakrabban kezdtünk közös, humoros verselésbe, melyek gyakran csak rögtönzések, szállóigék maradtak.

A fantázia birodalma a mindennapjaink részévé vált

Ez a szokás aztán beköltözött a mindennapjainkba. Megrögzött álmodozók lettünk, akik imádnak mókázni, kacagni, játszani és hatalmasakat kirándulni a különféle képzeletbeli világokban. Innen jött az ötlet, hogy ideje ezeket a kalandokat papírra vetnem.

Verseimben és meséimben ezért gyakran megjelenik közvetlen vagy közvetett módon a családom, főként a kisfiam, Dorián. Mellette megelevenednek a különféle mesehősök, képzeletbeli tájak, misztikus lények, tündérek, kalózok és emberi tulajdonságokkal felvértezett állatok. Pont úgy, ahogyan a nagy klasszikusoknál.

Laura Meséi

Miután gyerekverseimmel több megjelenésem volt, sőt megannyi díjat is szereztem, és írásaim egyre csak gyűltek a fiókban, elhatároztam, hogy kiadom első mesekönyvemet. Így született meg a Laura Meséi, melynek első kötete Íku, Kesu és Tincsi mókusmeséi címmel hosszas előkészületek után végre a boltokba került.

A Herendovics Gábor nagyszerű rajzaival illusztrált kötetben hat különálló kis történetet olvashatunk három mókusgyermekről, akik a legkülönfélébb kalandokba keverednek, pont úgy, mint az igazi gyerekek. Leleményességükkel, kreativitásukkal és természetesen néha egy kis szülői segítséggel azonban minden megpróbáltatáson sikeresen átlendülnek.

A Mókusmesék egy kötetfolyam első részeként leginkább azoknak ajánlott, akik imádják a humoros helyzeteket és a gyermeki találékonyságra fókuszáló történeteket. Tanulságos cselekmények ezek örök gyerekektől, örök gyerekeknek!

Kapcsolat