Volt egyszer egy tüzes sárkányokkal teli ország, ahol mindenki békében élt egymással. Mindegyikük szép, erős, bátor volt, de ha kellett, megvédték az otthonukat és családjaikat. Ide nagyon ritkán tévedt ember, nem háborgatta őket senki. A nagy tűzokádók büszkék voltak arra, hogy tüzet tudnak lövelni, ezért minden évben rendeztek tűzokádó versenyt, aminek győztese egy évig lehetett az ország vezetője.
Egy szép napon, egy kedves kis sárkány tévedt ebbe az országba, nagyon hasonlított a tűzokádókhoz, azzal a különbséggel, hogy kopoltyúi voltak, és nem tudott tüzet fújni. Azt gondolták a nagy tűzokádók, hogy ez a kis jövevény túl fiatal a tűzokádáshoz és nem is abajgatták őt emiatt.
A kis sárkány már jó ideje a tűzokádók társaságát élvezte, mikor egyik alkalommal egyedül lement a tóhoz játszani. Mivel ő is tűzokádónak gondolta magát, tudta, hogyha vizes lesz, akkor biztosan nem tud majd tüzet fújni, így mindig nagyon vigyázott, hogy ne érje víz a bőrét. A nagy játékban egyszercsak megcsúszott az apró köveken és lecsúszott egy kisebb sziklán egyenesen bele a vízbe, egész testével elmerült a vízben.
A kis sárkány hirtelen annyira megijedt, hogy csapkodni kezdett a karmaival, azt hitte nem kap majd levegőt és nem fog tudni kiérni a partra, hisz eddig senki nem tanította meg őt úszni. Ahogy levegő után próbált kapkodni nagy meglepetésére megnyiltak a kopoltyúi, és hirtelen oxigén árasztotta el a tüdejét, amin kapott levegőt, a lábain az úszóhártyák is szétrebbentek és azon vette magát észre, hogy minden gond nélkül úszik. A víz alatt egy teljesen ismeretlen, de gyönyörű színes világ nyílt meg előtte. Olyan élőlényekkel találkozott, amilyenekkel eddig még soha és úszott a boldogságtól. Úszott a víz alatt és meglepetésére mosolyogtak rá a halak, integetett neki a csikóhal és ráköszönt a tengeri csillag.
Amikor már kezdett elfáradni kiúszott a partra és egy jó nagy sóhajtás hagyta el a torkát, ami újabb meglepetést okozott számára. Ahogy kifújta a levegőt torka, mintha egy óriási szökőkút lett volna, úgy tört fel belőle a vízsugár. A kis sárkány akkor jött rá, hogy ő bizony nem tűzokádó, hanem vízisárkány.
Boldogan szaladt a sárkányokhoz, hogy bemutassa tudását. Összehvta a tűzokádókat a térre, izgatottan nagy levegőt vett és fújt, és fújt és fújt. A tűzokádókra pedig zúdúlt a víz és csak áztak, csak áztak, és úgy eláztak, mintha derült égből csapott volna le egy zivatar. Az idősebbek morogtak, hogy vizesek lettek a fiatalok pedig kinevették és nem vették őt komolyan. El is nevezték Zivatarnak.
Azok, akik a barátainak mondták magukat, azok is kicsúfolták és gúnyolódtak rajta, ami miatt a kis sárkány nagyon rosszul érezte magát, emiatt nem is kereste a nagyobb sárkányok társaságát. Gyakran sétálgatott egyedül az erdőben és, hogy csökkentse szomorúságát, az új vízalatti világban próbált meg örömet találni. Összebarátkozott egy bölcs víziteknőssel és egy kedves kis vízilóval. Így ment ez napról napra hétről hétre, míg el nem jött a sárkányok nagy Tűzokádó Versenye.
Ezen a napon minden készen állt a nagy megmérettetésre, hogy eldőljön a nagy verseny, hogy ki a legnagyobb tűzhányó, aki a győzelem után nemcsak egy büszke cím tulajdonosa, hanem egy évig a sárkányok vezetője is lesz.
Igen ám, de ahogy a verseny elkezdődött és a sárkányok elkezdték az egyre erősebb és nagyobb tüzet fújni, hirtelen egy erős szél kavarta fel a levegőt és vitte a sárkányok tüzét egyre messzebb és messzebb az erdő felé, ami a nagy forróságtól lángra kapott és először csak pár fát, bokrot ért a tűz, de a szél nem csendesedett és csak vitte egyre messzebb és messzebb. Az erdőben kitört a pánik, az erdő élőlényei otthonukat elhagyva menekültek és segítségért kiáltottak. A tűz sárkányai hiába próbáltak segíteni, ellen tüzet fújva, nem jártak sikerrel, csak nagyobb erdőtüzet okoztak.
Zivatar, aki békésen úszkált a tó tetején, meghallotta a nagy zajt és felfigyelt rá, látta az erdő felöl feltörő hatalmas füstoszlopot és tudta, hogy cselekednie kell! Jó alaposan meghempergett a vízben és annyit szívott fel belőle amennyit csak tudott és csak repült, csak repült az égő erdő fölé, majd mikor kellő távolságba ért, hatalmasra nyitotta a száját és lövelte a vizet az égő erdőre. Fáradtságot nem kímélve addig hordta a vizet, amíg a tűz ki nem aludt és az ott élő állatok biztonságba nem kerültek.
Az állatok ugráltak örömükben, hogy megmenekültek és hálás köszönetet mondtak a kis sárkánynak, akinek a szíve tele volt boldogsággal és szeretettel. A tűz sárkányok megdöbbenve álltak meg Zivatar előtt, amikor meglátták, hogyan mentette meg az erdőt és az állatokat egy bátor vízisárkány. Ezután elkezdték ünnepelni őt, mint egy hőst, és mindannyian büszkék voltak rá. Zivatar boldogan mosolygott és érezte, hogy végre beilleszkedik a sárkányok közé, ő is egy lehet közülük. A sárkányok megígérték, hogy soha többé nem fogják kinevetni és kicsúfolni, mert rájöttek, hogy bárki különleges lehet a saját módján. A Tűzokádók Versenyét pedig Zivatar nyerte, mert az ő sugara volt akkora, ami a legtávolabbra ért el, egy egész erdőt és annak lakóit megmentette. És úgy döntöttek, hogy méltán megérdemli, hogy ő vezesse az országot egy teljes évig.
A erdőtűz óta Zivatar a kis sárkány sokat változott. Már nem szégyenlősen jár az erdőben, hanem büszkén, de nem csak azért, mert megmentette az erdőt és az állatokat, hanem mert rájött, hogy különlegessége nem akadály, hanem lehetőség.
A történet rámutat arra, hogy mindannyian különlegesek vagyunk a magunk módján, és hogy a különbözőség nem hátrány, hanem lehetőség. Mindannyian valami olyanra vagyunk képesek, amit mások nem tudnak, és ezáltal lehetőségünk van arra, hogy hősökké váljunk. Az erdőtűz, amelyben Zivatar hősiessége megmutatkozott, örökre megváltoztatta őt, és az állatok életét is megmentette. Azóta Zivatar egy különleges, bátor és szeretetre méltó sárkány lett, aki büszke arra, hogy különleges, és képes volt segíteni másokon.
Az esti mese fontos, mert segít a gyerekeknek átmenetet képezni az ébrenlét és az alvás között, fejleszti az érzelmi intelligenciát, erősíti a szülő-gyerek kapcsolatot, erkölcsi értékekre tanít valamint segíthet a gyerekeknek megérteni a világot.
