Rengeteg szülő hajlamos megijedni, amikor váratlan vendég érkezik a családba, ráadásul egy olyan vendég, aki hónapokig, talán évekig megmarad, és nem látja senki más, csak a gyermekünk. Igen, a képzeletbeli barát problémájáról beszélünk az alábbiakban, illetve adunk néhány hasznos tanácsot a helyzet kezelésére.

A legjobb, ha elfogadjuk

Rendkívül fontos szabály gyermekünk képzeletbeli barátja kapcsán, hogy ha érezhetően jól érzi magát a társaságában, ha nincs rá rossz hatással, akkor a legjobb az lesz, ha elfogadjuk őt. A szülőnek soha nem szabad kinevetnie ezért a gyermekét, nem szabad rászólnia, amiért képzeletbeli barátja van, hiszen ennek mindig meglesznek a tudatalatti okai.

Ez néha trauma, néha természetes jelenség, egyfajta gyakorlat a kisgyerek részéről, aki talán sokkal félénkebb, mint mások, azaz szüksége van arra, hogy gyakoroljon, mielőtt úgyszólván élesben barátkozik. Ha tehát megtiltjuk neki a képzeletbeli cimbora létét, könnyen lehet, hogy egy életre tönkre tesszük a személyiségét, és élete végéig nehezére esik majd kapcsolatot létesítenie az emberekkel.

Persze van, amikor már közbe kell lépni

Azért nyilvánvalóan előfordul olyan eset, amikor a képzeletbeli barát nem előnyös. Általában az iskolába kerülés idejére ezek a képzetek eltűnnek, de akadnak olyan picik, akik jobban elvannak a kitalált világukban, a kitalált barátaikkal, mint kortársaikkal, akik felé nem mutat különösebb érdeklődést.

Ez az a pont, amikor közbe kell lépni, és pszichológushoz vinni a gyermeket – ettől nem kell megijedni, a gyerek teljesen normális, csak szüksége van némi segítségre, hogy el tudja választani egymástól a valóságot és a képzeletet. Szintén ez a teendő akkor, ha a kitalált barát rossz hatással van rá, csínyekre, rosszaságokra beszéli rá, hiszen ez viszont már mentális problémák kialakulását sejteti.

Ismerjük meg, de ne akarjunk túl közel kerülni hozzá

Nem elég elfogadni gyermekünk képzeletbeli barátját, nagyon lényeges lehet a megismerés is, azonban itt fontos betartani bizonyos határokat. Tudnunk kell ugyanis, hogy ez az ismeretlen ismerős valamiért van, valamiben segítséget nyújt gyermekünknek. Az oka nem mindig ismert, de ha megismerjük egy kicsit, akkor ki tudjuk következtetni.

Még könnyebb a dolog, ha a közelmúltban valami olyan dolog történt, például leválás, testvér születése, válás vagy haláleset a családban. Lényeges felismerni, hogy mikor van szükség a gyermeknek segítségre! Ha túl magányos, nagyon bezárkózik, szinte csak a kis világában érzi jól magát, akkor érdemes lehet egyeztetni egy szakemberrel, de a baráttól való tiltás, annak bizonygatása, hogy nem létezik, a legrosszabb dolog lehet, amit tehetünk.

Mint ahogyan az is, ha túl közel akarunk kerülni a képzeletbeli baráthoz, esetleg megpróbálunk a helyébe lépni. Soha ne hozzuk fel gyermekünk előtt például a nevét, ne hívjuk külön enni, vagy ne szólítsuk soha, csak a mi apróságunkkal foglalkozzunk, és ha kérdezi tőlünk, hogy ő is jöhet-e, akkor reagáljunk rá, de magunktól soha ne beszéljünk róla.

Ennek az oka az, hogy ha nagyon bele akarunk folyni az ő kapcsolatukba, meg akarjuk ismerni a hívatlan vendéget, akkor a gyermek úgy érzi majd, ki szeretnénk sajátítani, és még jobban bezárkózik, nem avat be minket abba, hogy van még egy másik személyiség is ott mellette, ami viszont már komoly gond, és elfojtott érzelmeket eredményezhet. Mindezt számos mentális zavar mellett, ami jellemzően már kezelésre szorul.

Forrás

Könyvemről

A könyvben hat különálló kis történet lapul, melyek igazi főszereplői, Íku, Kesu és Tincsi a három mókusgyerek, akik a kisgyermekkori leleményességüket felhasználva próbálnak megoldani különböző kihívásokat…

Társasjáték

A Trükkös karácsony című társasjátékom igazi ünnepi szórakozást garantál. Ha szeretnél a gyermekeiddel egy élményekben gazdag, közös élményt, ne habozz…