Sajnos nagyon sok szülő még mindig nem tekinti családtagnak azokat a kisállatokat sem, melyekről tudja, hogy a gyermek szívéhez nőtt. A kutya csak egy kutya, a cica pedig csak egy cica, ami nemcsak elmaradott gondolkodásra vall, hanem sajnos tudományosan is elítélendő.
Egy friss kutatás ugyanis bebizonyította, hogy a gyermekek ugyanúgy tudnak kötődni kisállataikhoz, mint embertársaikhoz, így akár jó barátként vagy testvérként tekinthetnek egy négylábú barátra, ami egyáltalán nem probléma. A probléma ott kezdődik, ha ez a kisállat elpusztul.
Mentális zavart is okozhat egy kisállat elvesztése
A Massachusetts General Hospital kutatói ugyanis bebizonyították, hogy a gyermekeknél nagyon súlyos mentális zavarokat okozhat egy szeretett kiskedvenc elmúlása.
Olyannyira, hogy egy gyermek nemcsak megsiratja a kisállat elvesztését, hanem belül nagyon mély gyász jelentkezik nála, az állat elveszítésének hatására pedig kimutatható pszichológiai szorongás alakul ki, aminek hatására később akár serdülőkori depresszió is kialakulhat.
A probléma annyira jelentős, hogy a megfigyelések alapján a kutatók a kisállat elvesztésének sokkját, illetve mentális hatásait gyakran még három évvel az eset után is ki tudták mutatni a gyermekeknél, így itt lenne az ideje, ha a szülők és a pszichológusok egyaránt komolyan vennék ezt a problémakört.
Gyakran előfordul – főleg a fejlődő országokban –, hogy amennyiben a család, a gyermek kisállata elpusztul, a szülők csak legyintenek rá, rögtön másikat vesznek, miközben egy percet sem törődnek a gyásszal, ami a lurkóban zajlik ilyenkor.
A gyerekek nagyon szoros köteléket tudnak kialakítani a kisállatokkal
Bár egy kisállat általában mindenkinek örömet okoz a családban, jellemzően azonban a gyermekekkel tudnak a legszorosabb köteléket kialakítani, ezáltal gyakran beszél hozzá és tekinti egyenrangú félnek a gyermek az állatot, játszik vele, foglalkozik vele, eteti, gondozza.
Magyarul a mindennapjai részévé válik, méghozzá tartósan. Legalább annyira kötődik hozzá, mint egy embertársához, egy testvéréhez, miközben viszonzásul szeretetet, egy olyan társat, egy olyan barátot kap vissza, akire mindig számíthat. Ebből a szemszögből talán nem meglepő, hogy a gyermekek miért viselik rosszul, ha elveszítik kiskedvencüket.
A kutatásból kiderült, hogy a háziállattal rendelkező gyermekeknek több mint 63 százaléka kénytelen már az iskolába kerülés előtt megtapasztalni egy kisállat halálát, ami azért nagy probléma, mert ebben a korban még nehezebben birkóznak meg a kicsik a halálesetekkel, nem tudják megfelelő súllyal és érettséggel kezelni a történteket.
Érdekesség, hogy a szakértők szerint inkább a fiúk azok, akik jobban veszélyeztetve vannak ilyenkor, őket valamiért alaposabban megviseli egy kisállat elvesztése, ezáltal jellemzően komolyabb mentális problémáktól szenvedtek ilyenkor, mint a lányok.
Érdekesség a kutatók szerint, hogy a fájdalom és a gyász megélése minden életkorban rendkívül intenzív, és az sem mérvadó, hogy a lurkók korábban már megéltek-e ilyen veszteséget vagy sem, az eltávozott kiskedvenc halálának feldolgozása mindig nagyon nehéz.
