A rajzfilmek világában hosszú évtizedek óta olyan súlyos túltermelés van, hogy kis túlzással lehetetlenség minden egyes új megjelenést nyomon követni, illetve megismerni. Ennek köszönhetően rengeteg olyan rajzfilm merült feledésbe az idők folyamán, melyek egyébként nagy figyelmet érdemeltek volna. Cikksorozatunk részeként néhány ilyen elfeledett klasszikust szeretnénk elővenni és újra bemutatni olvasóinknak!

La Fontaine-mesék

Ha van olyan magyar, de legalábbis magyar vonatkozású rajzfilm, amit teljesen elfeledett a társadalom, akkor az minden kétséget kizáróan a La Fontaine-mesék. Ez leginkább annak köszönhető, hogy aki a nyolcvanas években volt gyermek, már az sem nagyon találkozott vele a televízióba, mert érthetetlen módon nagyon keveset sugározták, aminek az oka nem teljesen ismert, de alighanem az volt, hogy nem egészen honi gyártásban készült.

A La Fontaine-mesék ugyanis francia koprodukcióban született meg a hatvanas évek végén, a hetvenes évek legelején, így sugárzására is akkoriban, 1973 és 1974 magasságában került sor, de mivel az akkori rendszer nehezen tűrte a nyugatról érkező produkciókat – még akkor sem, ha ez csak részben is volt igaz erre az alkotásra –, vélhetően apránként a háttérbe szorították. Megtehették, hiszen akkoriban szárnyalt a magyar rajzfilmgyártás, bőven volt utánpótlás és megannyi friss tartalom.

A La Fontaine-mesék alapját Georges De La Grandiere válogatásából a legendás La Fontaine meséi adták, melyekből Dargay Attila, Jankovics Marcell és Temesi Miklós rendezésében készült rajzfilm. Az egész összesen három évadot és mintegy huszonegy epizódot élt meg, melyek mindegyike más és más történetet dolgozott fel, így konkrét átfedés nem volt az egyes részek között, kizárólag a népmesés jelleg, a tanulságos kis cselekmények jelentettek összetartó erőt.

A maga korában a La Fontaine-mesék kifejezetten újszerű élményt kínált a megjelenés szempontjából. Mivel 99 százalékban magyarok dolgoztak rajta, különösen nagy elismerés ez mai szemmel is a Pannónia Filmstúdiónak, hiszen a végeredmény bőven megelőzte a korát, így ha fókuszban marad, ma egészen más megítéléssel tekinthetnénk rá.

Érdekesség, hogy Franciaországban sokkal nagyobb népszerűségnek örvend még ma is a sorozat, valódi kultuszt csináltak belőle, amire egyébként Magyarországon ugyanúgy megvolt minden esélye, hiszen Bodrogi Gyula hangjával igencsak emlékezetessé vált minden egyes rész. Nagy kár, hogy hosszú évek, évtizedek óta egyáltalán nem adta már egyetlen csatorna sem, sőt a világhálón egyaránt nehéz találkozni vele.

A történet

Mivel a La Fontaine-meséknek az 1600-as években élt és alkotott La Fontaine állatmeséi adták az alapot, ezért bár nem kínálnak összetett koncepciót, de mindegyikben fellelhető egyfajta népmesés háttér, ami nagyjából olyan hangsúlyos, mint ahogyan annak idején a Magyar Népmesék esetében találkozhattunk vele.

Állatmese lévén mindegyik kis sztoriban néhány emberi tulajdonságokkal rendelkező, de állati szereplő kapta benne a hangsúlyos szerepet, azonban az alkotók a rajzfilmes változatban gyakran rugaszkodtak el egy kicsit a megszokott megoldásoktól, ami csak még különlegesebbé tette a végeredményt.

A tanulság

Mint klasszikus népmese vagy állatmese, talán nem meglepő, hogy a La Fontaine-mesék közül mindegyik tartalmazott valamilyen tanulságot, hol erőteljesebben, hol gyengébben koncentrálva erre, de egyetlen epizód sem fejeződött be megfelelő csattanó nélkül.

Barátság, szeretet, összetartás, az elesettek megsegítése és rengeteg más egyéb tanulság kiszűrhető az egyes részekből, melyekre még ma is nagy szükségük van a gyermekeknek, így teljességgel érthetetlen, hogy a televízió egyáltalán nem vetíti ezt a rajzfilmet.

Könyvemről

A könyvben hat különálló kis történet lapul, melyek igazi főszereplői, Íku, Kesu és Tincsi a három mókusgyerek, akik a kisgyermekkori leleményességüket felhasználva próbálnak megoldani különböző kihívásokat…

Társasjáték

A Trükkös karácsony című társasjátékom igazi ünnepi szórakozást garantál. Ha szeretnél a gyermekeiddel egy élményekben gazdag, közös élményt, ne habozz…