Sajnálatos módon a gyermekek körében egyre korábban fordul elő az agresszió, az agresszív viselkedés jelensége. Amennyiben ilyen dolgot tapasztalunk lurkónkkal, rendkívül lényeges, hogy következetesek legyünk, és soha ne hagyjuk rá a tettét, mert az agressziónak bizony minden esetben van valamiféle oka.
Különösen akkor, ha ez már idejekorán 1-3 éves korában jelentkezik, amikor nem feltétlenül tudják, hogy az ütés, a harapás vagy a karmolás fájdalmat okoz a másiknak, vagy ez rossz dolog, hiszen az önkontroll gyakorlásához elengedhetetlen megtapasztalniuk ezeket, azonban akármennyire is védjük őket, sajnos azt is meg kell tapasztalniuk, hogy ezeknek a dolgoknak következményei vannak.
Soha ne maradjon el a fegyelmezés
Amennyiben azt látjuk, hogy gyermekünk úgymond túllépte a határait, és agresszív viselkedést produkál, a legfontosabb, hogy a szülő mindig erélyesen lépjen fel. Nyilván nem fizikai erőszakról vagy bántalmazásról van szó, hiszen agresszióra agresszióval reagálni egy rendkívül primitív dolog – pláne egy gyermekkel szemben –, ugyanakkor a fegyelmezésnek nem szabad elmaradnia.
Azért fontos mindez, hogy a gyermek lássa: eddig és ne tovább ezen a téren. Ha nem szólunk rá, vagy nem kap egy kisebb büntetést, akkor soha nem tanulja meg, hogy az agresszív viselkedés helytelen dolog, ezáltal a későbbiekben is előszeretettel folyamodik ilyen megoldásokhoz, ami nagyobb gyermekként, pláne felnőttként súlyos következményekkel járhat.
Mindig legyenek határok
A fegyelmezés kapcsán persze legyünk következetesek. Nem lehet úgy megtanítani egy gyerek számára, hogy mit szabad és mit nem, hogy közben nem jelöljük ki a határokat. Játék közben, ha vidám vagy boldog a gyerek, előfordulhat például, hogy ösztönösen odacsap, mert nem tudja még, miként fejezze ki az érzelmeit. Ezért nem kell büntetni őt.
Ha viszont azt látjuk, hogy készakarva, dühből ütött vagy karmolt meg minket, akkor mindig jelezzük felé, hogy ezt már nem toleráljuk. A kicsik ilyen korban már elég értelmesek ahhoz, hogy fel tudják mérni, ha a szülő mérges rájuk, tehát bátran jelezzük feléjük, ha esetleg túlléptek bizonyos kereteken.
Az agresszív viselkedésnek legyenek következményei
Míg a mi időnkben édesanyáink és édesapáink egy jó nagyot rávertek a fenekünkre, ha nem viselkedtünk helyesen, addig a liberális nevelés alapján ez már helytelen cselekedet, és az esetek zömében valóban nem a legszerencsésebb, hiszen csak olaj a tűzre, azonban az agresszív viselkedés reakciójára mindig kell, hogy legyen valami ellenreakció is.
Amennyiben játék közben történt a dolog, más gyerekek társaságában, akkor addig ne engedjük például vissza a többiek közé, amíg le nem nyugodott, és meg nem értette, hogy amit tett, az rossz. A szeretetünk megvonásával soha ne büntessük, de például a televízió vagy az okostelefon ezen a téren jó döntés lehet.
Tanítsuk dühkezelésre
Az agresszív viselkedésnek a gyerekek esetében is oka van, ez tiszta sor. Emiatt lényeges, hogy mindig tanítsunk nekik dühkezelési alternatívákat, melyek segíthetnek megelőzni vagy kiváltani az ilyen reakciót. Nyilván az is lényeges, hogy utánanézzünk, pontosan mi váltotta ki a gyermekből ezt az agressziót.
Biztassuk arra, hogy ha legközelebb ilyen gondolatok kerítik hatalmába, inkább mondja ki vagy vezesse le a dühét a kedvenc plüssjén, de a legjobb, ha beszél neked róla. Amennyiben a saját megoldások nem segítenének, érdemes lehet szakember segítségét kérni, hiszen a dühkezelés elsajátítása rendkívül fontos dolog.
