A kisbabák többsége jellemzően a jól megszokott rácsos kiságyban kezdi az életét, azonban eljön majd az a nap, amikor szükség lesz arra, hogy leszoktassuk róla, és átszoktassuk egy nagyobb ágyba. Sok szülő azonban hajlamos elkövetni ezen a ponton néhány hibát, az alábbiakban pedig abban szeretnénk segíteni, hogy a hibamennyiséget minimálisra csökkenthessük.
Mikor van itt az ideje?
Az első és legfontosabb kérdés, amire nagyon nehéz, sőt szinte lehetetlen válaszolni, hogy mikor érkezik el az a pillanat a gyermek életében, amikor el kell szakadnia a kiságytól? Ennek általánosságban nem létezik egy mindenki által elfogadott, illetve minden gyermeknél elfogadott időpontja, így nem is lehet válaszolni rá.
Vannak lurkók, akik már másfél éves korukban el tudnak szakadni a rácsos kiságytól, de olyanról is hallottunk, hogy valakik még óvodás korukban is igénylik ezt, ha van rá lehetőségünk. Mindezt rengeteg tényező befolyásolja, melyeket nekünk bizony figyelembe kell vennünk.
Mik a befolyásoló tényezők?
Eleve minden gyermek lelki fejlettsége eltérő, így vannak azok a picik, akik már kétévesen teljesen önállók, egyedül alszanak, nem sírnak, és akadnak, akik még iskoláskorukban is igénylik, hogy a szüleikkel aludjanak. Ezt nem igazán lehet szabályozni vagy befolyásolni, ha a kicsi nem áll készen rá, de mi ennek ellenére is kiszakítjuk a kiságyból, vagy áttesszük a másik szobába, azzal nemcsak sok nehézséget okozunk magunknak, de óriási lelki törést is neki.
Nyilván más a helyzet akkor, ha érkezik egy testvér, és szükség van a kiságyra, vagy olyan ágyról van szó, amit egyszerűen kinőtt a pici, hiszen ilyenkor ő is érzi majd, hogy szüksége van a váltásra, de ami a legfontosabb alapszabály ezen a téren, hogy soha ne erőltessük, mert mondásunk is van erre: nem akarásnak nyögés a vége.
Mivel segíthetjük a kiságytól való elszakadást?
Számos dologgal. Az egyik például az, ha eleve nem is szakítjuk el tőle. Hogy ez abszurdum? Egyáltalán nem, azonban léteznek ma már olyan kiságyak, melyek akár 10-12 éves koráig is képesek kiszolgálni a gyermeket. Ennek az oka a folyamatos átalakításban keresendő. A fekvőfelület több szinten állítható, majd később a rács leszerelhető, a méret miatt matracra váltható a kemény felület, azaz nem lesz okunk arra, hogy a gyermek elhagyja a kiságyát.
Persze a többség nem ennyire előrelátó a kiságy kiválasztásakor. Ilyenkor hasznos lehet például, ha a gyermek saját maga választja ki az új ágyát, hiszen értelemszerűen szívesebben alszik egy olyan helyen, amely minden téren igazodik az ízléséhez, illetve komfortos számára. Szintén könnyíthetjük a váltást, ha az új ágyat a kiságy helyére állítjuk, hiszen így lényegesen kevesebb változást kell feldolgoznia.
Nyilván nem lehet kivonni a képletből azt sem, hogy beszélgessünk gyermekünkkel az ágyváltásról, ami esetünkben azt jelenti, hogy tudatosítjuk benne: az új ágy már igazi nagy gyerekeknek, óvodásoknak és iskolásoknak szól. Ne feledjük, minél izgatottabbá tudjuk tenni a picit az új bútordarab miatt, annál könnyebb lesz a váltás.
Ezen felül persze a mesék csak úgy, mint sok más esetben, itt is segíthetnek! Noha a kiságytól való elszakadásra kiélezett történeteket talán nehéz lesz találnunk, azonban rengeteg történet van, aminek az elszakadás, a régi elengedése, a kisbabakor hátra hagyása, mondhatni a felnövés a központi témája, ami könnyen párhuzamba állítható ezzel a témával, illetve a kiságytól való elszakadás problematikájával.
