Az óvodáskorú gyermekeket nevelők körében gyakori kérdés, hogy van-e a szülőnek bármilyen feladata az iskolai felkészítésben, azaz lesz-e bármiféle lemaradásban a gyermek, ha nem ülünk le vele már óvodás korában, és nem vezetjük be az írás, olvasás, esetleg a számok világába?

Bár tény és való, hogy a magyar oktatási rendszerrel óriási problémák vannak, azonban az óvodák szerepe és az alsótagozatos pedagógiai program kifejezetten jól kiegészítik egymást, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy hagyjuk bátran gyermeknek maradni a gyermekeket, a kötelező óvodai foglalkozásokon mindent megtanul majd, ami az iskolakezdéshez szükséges. Persze ennyivel nem rendezhetjük el a témát!

Alapszabály: csak ha igényli!

Sajnálatos módon egyre nagyobb divat a szülők körében – sok esetben sajnos azért, mert nem akarnak otthon foglalkozni a gyerekkel, pedig egy-két óra játék többet segítene –, hogy különféle iskolai előkészítőkre viszik a lurkót. Mindezt különféle hangzatos címszavak alatt, melyeket egyenesen tiltani kéne a picik lelki egészségének érdekében!

A különféle előkészítők hirdetéseiben olyan képtelenségeket olvashatunk, minthogy megtanítják a gyerekeket a türelemre, hogy miként kell végigülni a 45 perces órákat, hogy miként kell kerekíteni a betűket, és hogy miként néznek ki a betűk vagy a számok. Ezzel kapcsolatban csak egyetlen kérdésünk lenne: ha ezt már óvodáskorban megtanulják, akkor mit fognak csinálni az első osztály első hónapjaiban?

Köztudott ugyanis, hogy az alsótagozatos pedagógiai program célkitűzése az első hónapokban az, hogy a gyerekeket hozzászoktassa az iskola szabályrendszeréhez. Teljesen felesleges már óvodásként leülteni és sanyargatni őket 30-45 percekre, hiszen ilyenkor még az a feladatuk, hogy játszanak, hogy mozogjanak, hogy elkalandozzanak a gondolataik, és hogy még csak véletlenül se figyeljenek oda egyetlen dologra huzamosabb ideig.

Ha ezt elvesszük tőlük, akkor sokkal nehezebb lesz nekik később az iskolában. Eleve unatkoznak majd az első hónapokban, elveszettnek érezhetik magukat, úgy tűnhet nekik, hogy nincs helyük az iskolában, mert a többségnél előrébb vannak. Ez pszichológiailag olyan terhet róhat rájuk, ami később negatívan csapódhat le. Például nem sajátítják el a tanulás fontosságát, hogy miért kellene tanulniuk, hiszen úgyis tudnak mindent, így az elsőkből könnyen utolsók lehetnek.

Nem kell megijedni, ha nem akar tanulni

A legtöbb gyerek persze azért igényli majd, hogy legalább a saját nevének a betűit megismerhesse az iskolába kerülés előtt, és magától megtanul legalább tízig számolni, esetleg elolvasni egy-két egyszerűbb szót, de akkor sem kell kétségbe esnünk, ha esetleg azt tapasztaljuk, hogy lurkónkat semmi más nem érdekli a játékon és az önfeledt mókázáson kívül.

Ő ugyanis egy igazán boldog gyerek, akiről majd a pedagógusok megmondják, hogy elég érett-e az iskolához. Nem kell kétségbe esni, ha egy évet visszafogják, azt jellemzően mindig azért teszik meg, mert rosszul érezné magát a gyermek az iskolában, behozhatatlan lemaradásai lennének, de a legtöbbször inkább olyan eset áll fenn, hogy a picit nem érdekli a tanulás annak ellenére sem, hogy egyébként készen áll az iskolakezdésre.

Valahol ez tekinthető a legnormálisabb kiindulópontnak, mégis nagyon sok szülő ijesztőnek tartja. Nem szabad, és pláne nem kell terhelni a tanulással, ha nem akarja. Éppen elegendő lesz neki majd az iskolában alkalmazkodni. Aggódni nem kell, erre megvannak a pedagógusok módszerei, másrészt pedig a csoporthatás segítségével könnyebben beilleszkedik, átveszi a ritmust és így tovább. Válasszunk inkább megfelelő iskolát, ahol jók a pedagógusok, és nem lesz semmi gond!

Mi a teendő, ha tanulni akar?

Persze azzal is alaposan elronthatjuk a gyereket, ha tanulni szeretne, és mi vagy visszafogjuk, vagy rossz módszertant alkalmazunk nála. Hogy mi az a módszertan? Ha ez kérdés, akkor ne is kísérletezzünk a komolyabb tanítással otthon, inkább hagyatkozzunk különféle foglalkoztatókra. Ma már találhatunk egy sor olyan kiadványt, melyek nagyon átfogó felkészülést tudnak adni gyermekünknek, ha iskolába indul.

Ezen felül léteznek különféle szoftveres, okostelefonos applikációk vagy számítógépes programok is ebből a célból, de ragaszkodjunk a papíralapú megoldáshoz is, hogy a kicsi ráérezzen a ceruzahasználatra, valamint az írás esetében a betűk kerekítését szintén ezzel tudja majd elsajátítani megfelelően. Ezzel mindig annyit halad, amennyit szeretne, és olyan feladatokat old meg, amihez elég affinitása van.

Könyvemről

A könyvben hat különálló kis történet lapul, melyek igazi főszereplői, Íku, Kesu és Tincsi a három mókusgyerek, akik a kisgyermekkori leleményességüket felhasználva próbálnak megoldani különböző kihívásokat…

Társasjáték

A Trükkös karácsony című társasjátékom igazi ünnepi szórakozást garantál. Ha szeretnél a gyermekeiddel egy élményekben gazdag, közös élményt, ne habozz…