A tolerancia, a másik tolerálása kifejezetten ingoványos talajt jelent minden szülőnek a gyereknevelésben. Gyakran még a házastársak között is heves vitát generál, hogy hol vannak a toleráns viselkedés határai, hiszen mindannyian más helyről jöttünk, más élettapasztalattal rendelkezünk, eltérő módon látjuk a világot.
Ebből fakad a probléma, hogy miként neveljük toleranciára a gyermekünket? Egyáltalán szükség van-e arra, hogy ezt tanítsuk, sőt tovább megyünk egy szintet: lehet-e egyáltalán tanítani ezt egy olyan kis életnek, mely a folyamatos tapasztalás útján lesz majd egyszer teljes értékű felnőtt? Ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat az alábbiakban!
Tanítható a tolerancia, de nem könyvekkel, hanem példamutatással!
Mivel a tolerancia kérdésköre rendkívül tág fogalom, tanítását lehetetlenség például tantárgyi keretek között oktatni. Nem mondhatod meg a gyerekednek, hogy azért legyen toleráns egy mozgássérülttel, mert a könyvben le van írva, ez ebben a formában nem működik. Sokkal hatásosabb módszer ezen a ponton a példamutatás!
A legtöbb gyerek olyan családban nő fel, ahol nincsenek olyan személyek, akikkel szemben toleranciát kellene gyakorolniuk, tehát legfeljebb csak a televízióban látnak például fogyatékosokat vagy más kultúrából származókat.
Szerencsére ma már rengeteg olyan kezdeményezés van különféle nyíltnapok és események képében, melyek kifejezetten azt a célt szolgálják, hogy például a gyerekek találkozhassanak olyanokkal, akikkel egy mindennapi szituációban talán nem tudnának mit kezdeni, nem tudnák, miként kellene velük viselkedni.
A példamutatás ezen a téren tehát fontos, így szülőként meg kell mutatnunk nekik ilyen helyzetekben, hogy egy fogyatékos ember is ember, aki megérdemli, hogy emberszámba vegyük, hogy ugyanúgy foglalkozzunk vele, és ne a különbözőségeket vegyük észre, hanem a hasonlóságokat.
A legjobb, ha csak egy biztos alapot adunk a gyereknek!
Tapasztalataink szerint felesleges túlmagyarázni ezeket a helyzeteket a gyerekek számára, éppen ellenkezőleg! Minél jobban erőltetjük a tolerancia kérdését, annál jobban ellenszegülnek majd, így a legjobb az, ha a fenti példamutatás mellett megadjuk a lehetőséget nekik arra, hogy maguk tapasztalják meg mindezt, így tökéletes definíciójuk lesz arról, hogy mit jelent valójában a toleráns viselkedés.
Egy biztos gyakorlati alap mindig sokkal többet ér, mint az, ha hosszú hegyi beszédeket tartanánk és viselkedési szabályokat fektetnénk le, melyek mindig görcsössé teszik majd a gyermeknek a másabb emberrel való találkozást ahelyett, hogy az teljesen természetes viselkedést és reakciót szülne.
Hogy hol vannak a határok? Ez az a pont, ahol nem szeretnénk tanácsokkal szolgálni, hiszen a nyugati társadalomban manapság gyakran egymásra licitálnak a szülők azzal kapcsolatban, hogy hol vannak ezek a határok. Ebből azonban ne csináljunk versenyt, ez nem szerencsés, nincs olyan, hogy én toleránsabb vagyok, mint más.
Nézzünk magunkba, nézzük át az életünket, adjuk át a toleranciához kapcsolódó alapokat a gyermekünknek és szabjuk meg a határokat ott, ahol azt a hagyományaink, a józan eszünk, a szívünk és a lelkiismeretünk engedi. Ha megfelelően neveljük gyermekünket és jó példát adtunk át, erre amúgy sem lesz szükség.
A mese egy nagyszerű eszköz!
Ha néha elbizonytalanodnánk a témában, esetleg egy jó példamutatásra lenne szüksége a gyerekünknek rajtunk kívül, a mesék tanításait ezen a téren is segítségül hívhatjuk. Rengeteg írott történet és megannyi rajzfilm található a témában, melyek segítenek abban, hogy gyermekünk más kultúrákkal ismerkedjen meg, illetve elsajátíthassa a toleráns viselkedés alapjait, hiszen a meséknél jobban szinte semmi sem tud hatni rájuk az első években, így használjuk ki mi is az ebből fakadó előnyöket.
