Mivel a Mesehős elindulásával együtt az egyik legfontosabb hivatásunkká vált, hogy kedvet hozzunk a gyermekek számára az olvasáshoz, ezért új cikksorozatot indítunk elsődlegesen azoknak a szülőknek, akik szeretnének folyamatosan friss és tartalmas olvasnivalót adni gyermekük kezébe.
Kerstin Lundberg Hahn: Szerencsesüti
Szerencsesüti. Milyen különleges cím ez egy gyerekeknek készült regényhez. Annak ellenére is, hogy a gyerekek imádják a szerencsesütiket. De még inkább a sima, hagyományos sütiket. Kerstin Lundberg Hahn regénye pedig ezt kihasználva a világ talán legfontosabb és legkülönlegesebb dolgáról szól hozzánk: a barátságról, a szerelemről és természetesen a süteményekről.
Történetünk főszereplője Oscar, egy nem éppen átlagos kisfiú, akinek van néhány gondja a világgal, de még inkább a saját szüleivel, akik szerinte túl furcsán viselkednek, és az egyik leghőbb vágya, hogy egyszer végre normálissá váljanak. Oscar természetesen nem gondolja komolyan, hogy ez valaha is bekövetkezik majd az életben, de a sors úgy hozza, hogy mégis történik valami, ami az egész életét megváltoztatja.
Az egész egy szerencsesütivel kezdődik, lévén egy napon hősünk egy különös cetlit talál az egyik ilyen süteményben, amire az van írva, hogy bátran mondja csak ki azt, ami a legfőbb kívánsága ezen a világon, és a vágya rövidesen teljesülhet. Oscar szeme azonnal felcsillan: mi van akkor, ha most jött el az a bizonyos nagy nap? Mi van akkor, ha most végre normálissá teheti szüleit? A varázslat, vagy nevezzük bárminek, sikerül is, azonban a kisfiú nemsokára rádöbben arra, hogy ha ilyen nagy dolgokat kíván az ember, akkor nagyon fontos, hogy a lehető legpontosabban fogalmazzon. Ellenkező esetben kisebb katasztrófa történhet!
A Szerencsesüti egyike a valaha írt talán legolvasmányosabb gyermekregényeknek. Egy tipikusan olyan írás, amit nem lehet letenni, vagy ha mégis, akkor egész álló nap azon agyal az ember, és az első adandó alkalommal leül, hogy folytathassa. Még ha csak egy-két percre is, de folytatni akarja, mert a belőle áradó őszinteség, az itt leírt érzések olyan különlegesek és sajátosak, annyira intenzívek, hogy garantáltan képes lesz többször is hangosan megnevettetni minket.
Már eleve Oscar karaktere és környezete is mulatságot. Ott van például az apukája, aki operaénekes akart lenni, de soha nem vették fel az iskolába, így most hangszerkészítő lett, konkrétan gitárokat készít, ami önmagában nem is nagy baj, az nagyobb, hogy bárhol képes énekelni, zenélni és dalra fakadni, a lehető leglehetetlenebb pillanatokban és helyzetekben is.
Ehhez kapcsolódik egy kissé flúgos anyuka, azaz Lotta, aki egyébként fodrász, csakhogy ő is a zene bolondja, és ha teheti, rögtön táncra perdül, amint zenét hall. A családban mindenkinek van valami problémája, még az elsőre normálisnak tűnő nagyi is, aki olyan süket, mint a nagyágyú, és többek között ez is vicces helyzetek sokaságát idézi elő.
