Mivel a Mesehős elindulásával együtt az egyik legfontosabb hivatásunkká vált, hogy kedvet hozzunk a gyermekek számára az olvasáshoz, ezért új cikksorozatot indítunk elsődlegesen azoknak a szülőknek, akik szeretnének folyamatosan friss és tartalmas olvasnivalót adni gyermekük kezébe.
Andy Griffiths: A 13 emeletes lombtoronyház
Andy Griffiths műve nem egy szokványos regény, hiszen valahol a képregények és a klasszikus olvasnivalók között lavíroz félúton, ami kifejezetten pozitív tulajdonság, ha azt vesszük alapul, hogy a mai gyermekeknek mindent készen oda kell tenni a szemük elé. A 13 emeletes lombtoronyház pontosan ezt a folyamatot egyszerűsíti le és könnyíti meg a rengeteg illusztrációval és a gyakran képregényes megoldások garmadájával, miközben természetesen mindvégig megmarad hasznos, tanulságokkal teli tudásanyagnak.
A mű címe közel sem hazudik arról, hogy mi található ebben a könyvben, hiszen a főszereplő kis túlzással egy 13 emeletes lombtoronyház, egy olyan igazi gyerekkuckó, amiről minden apróság álmodik, hiszen minden megtalálható benne, amire csak szüksége lehet egy gyermeknek. Még akkor is, ha zömében a legtöbb emeletet, illetve a legtöbb installációt pusztán a képzelet szülte. Vagy mégsem?
Griffiths alaposan szabadjára engedte fantáziáját ebben a könyvben, hiszen a 13 emeleten találunk külön bejáratú tekepályát, limonádé szökőkutat, pillecukor-automatát – ami ráadásul képes felismerni, ha valaki éhes, és egyenesen a szájába lövi a cukrot –, sőt még egy saját medencét is, amiben azonban nem ajánlott fürdőzni, mert dugig van emberevő cápákkal. Egy ilyen lombtoronyház lakója a történet szerint Andy és Terry, akik minden nap dolgoznak valamit menő otthonukon azért, hogy élvezhessék komfortját.
Csakhogy élénk képzeletüknek és fantáziájuknak köszönhetően minden egyes nap valamiféle ellenségképpel is meg kell harcolniuk, otthonuk ugyanis csak így maradhat fenn hosszabb távon. Merthogy milyen veszélyek fenyegetik lombházukat? A képzelet legfurcsább teremtményei, mint amilyenek a tengeri majmok, a magukat tengeri majmoknak álcázó gonosz lények és a mutáns hableányok, de közben még néhány repülő macska is veszélyezteti jódolgukat.
A 13 emeletes lombtoronyház nem egy szokványos regény, sőt egy igazi különlegesség. Bár a szereplők kivétel nélkül igazán viccesek és különlegesek, azonban a cselekmény annyira véletlenszerű, annyira kicsapongó – természetesen direkt –, hogy nagyon nehéz követni, de éppen ezért, a rendkívül gyors tempó miatt lehet nagy kedvence a mai gyermekeknek. Külön jópont jár a történetbe épített képregényeknek, melyek egyfajta kép a képben funkciót töltöttek be, és annyira feldobták az egyébként is sokszor káoszba torkolló írást, hogy végül az egész nagyon emlékezetes maradt.
Ami egyedüli szívfájdalmunk, hogy bár a címben 13 emeletes lombtoronyházról hallunk, a történetben azonban több szint is egyszerűen kimaradt a sorból. De hát ki foglalkozik ezzel, amikor ennél nagyobb kicsapongások is megjelennek a cselekményben?
