Rengeteg helyen lehet arról hallani, gyakran olvasni a különféle internetes oldalakon, vagy csak egyszerűen a nagyravágyó büszke anyukáktól, hogy a terhesség minden percét élveznie kell a nőnek. Nincs választása, az első napoktól az utolsókig élveznie kell mindezt!
Hazugság. Netán előírás, hogy a terhességet csak élvezni lehet? Na és a hajnali rosszullétek? A kihízott ruhák? A hangulatingadozások? A hormonális változások? Végül pedig a szülés óriási fájdalmai? Ezek azok a pillanatok, melyekért nem kell élvezned a terhességet!
Ettől még nem leszel rossz anya!
Sokakban hajlamosak a fentiek egyenesen bűntudatot kelteni. Nem véletlenül, hiszen mindenki azt mondja, hogy a terhesség milyen jó, a terhesség milyen élvezetes, miközben valójában csak bizonyos pillanatai, bizonyos napok és időszakok azok.
Ha százalékos arányban kellene megfogalmazni, nem valószínű, hogy 50-50 százalék lenne a végeredmény, inkább több a kellemetlenség, mint a pozitívum. Csakhogy ezt sokan nem vallják be maguknak, inkább erősnek mutatják anyaságukat mások előtt, ami negatív hatást gyakorol, terhet ró a többi édesanyára.
Ennek az oka nem más, minthogy egyfajta elvárás a társadalom részéről, hogy egy nő élvezze a terhességét, a szenvedést, olyan fájdalmakat és változásokat, amit egy férfinak, vagy egy gyermektelen nőnek soha nem kell átélnie. Pedig nem kell, azért mert egy állapotot nem szeretsz, még nem a gyermekedet nem szereted, csak a megelőző nyűgöt, ami az egésszel jár.
A szülés után minden megváltozik
Bátran valld csak be magadnak tehát, hogy a terhességnek nem minden pillanata jó. Sőt, gyakran kifejezetten rossz, ettől a gyermekedhez fűződő viszonyod nem lesz gyengébb vagy kellemetlenebb, éppen ellenkezőleg.
A szülés után ugyanis minden megváltozik. Ezért nem kell aggódni azért sem, ha nem gyúlt fel bennünk az anyai ösztön, ha megszületik a pici, azonnal fellángolnak a hormonok, és amint először a kezünkben tartjuk, minden megváltozik.
Igen, ezt követően is rengeteg kellemetlenség lesz majd, de ez már más lapra tartozik. A gyermeket ettől még ugyanúgy tudjuk szeretni, legfeljebb tudunk mesélni neki miután már nagyobb lett, hogy mennyit szenvedtünk miatta, miközben a hasunkban volt.
Ettől nem leszünk rossz emberek, éppen ellenkezőleg, megmaradunk őszinte embernek, akik fel merik vállalni az érzéseiket, így azt is, ha éppen nem érzik magukat jól a bőrükbe, miközben a társadalom részéről ez az elvárás.
Az idő persze mindent megszépít
Azt nyilván tegyük hozzá, hogy ezen a téren az idő hajlamos mindent megszépíteni, méghozzá alaposan. Ha éppen most vagyunk állapotosok, akkor alighanem nagyon szenvedünk a terhességtől, többen is írtak már könyvet erről.
Néhány év múlva azonban az egész elhalványul. Megsárgul, nosztalgikus lesz, és ilyen távlatból valóban előfordulhat, hogy azt mondja az ember: nem is volt az olyan vészes. De aki éppen akkor gyermeket hord a szíve alatt, és a nehézségektől szenved, az talán egészen másként látja mindezt.
