Egyre több pszichológus állítja, hogy a mai gyerekek túl korán felnőnek, túl hamar veszítik el a gyerekkor szépségét, miközben nincs idejük megmaradni igazi gyereknek, ami bizony óriási probléma. Különösen annak fényében, hogy sajnálatos módon egyre több szülő hajlamos asszisztálni ehhez!
Márpedig csak úgy lehet valakiből egészséges felnőtt, ha közben képes volt megélni az igazi gyerekkort. Ha játszott, fára mászott, szerepjátékozott, és nem kényszerült bele olyan helyzetekbe, amire testileg, lelkileg és érzelmileg egyáltalán nem volt felkészülve. Lássuk, hogy milyen segítséget adhatunk gyermekünknek ahhoz, hogy megmaradjon gyermeknek!
Hagyjuk játszani!
Nagyon fontos: ha a gyermek játszani akar, akkor hagyjunk neki időt és teret ehhez. A játék ugyanis rendkívül fontos a számára, és nem azért, mert ez a gyerek dolga, sokkal inkább azért, mert az egyes játékok olyan készségeit fejleszthetik, amit egyébként semmi más nem lenne képes.
Honnan fejlődhetne például a finommotoros mozgása, ha nem építőkockázott, nem legózott és nem rajzolt vagy színezett? Belegondoltunk már abba, hogy gyermekeink számára alig pár hónap jut csupán, amíg igazán önfeledten, kötelezettségek nélkül játszhatnak? Nem évek, hónapok, hiszen amint bekerülnek az óvodába, rögtön szervezetté vált az életük, és az állandó indulásokkal, érkezésekkel és szabályokkal újra és újra kiszakítjuk őket a kis világukból.
Ez baj, de nem sokat tehetünk ellene, hiszen társadalmunk egyáltalán nem támogatja azt a családmodellt, melyben az apa a kereső fél, az anyának pedig nincs más dolga, minthogy otthon maradjon a gyermekével. Ezért olyan sokáig hagyjuk játszani, ameddig csak lehet, ne kényszerítsünk rá idejekorán felesleges kötelezettségeket.
Ne kényszerítsük tanulni az óvodában, ha még nem akar
Elképedve állunk gyakran az olyan szülők előtt, akik már 4-5 éves korukban tanulásra kényszerítik gyermeküket. Megtanítják otthon számolni, írni és olvasni, nehogy az iskolában lemaradjanak. A kérdésünk csak a következő: mire való az iskola, ha nem arra, hogy alapvető tudást töltsön gyermekünk fejébe?
Nyilván vannak gyermekek, akik tanulni akarnak! Ezt az örömet ne vegyük el tőlük, számukra játék a tanulás, így tanítsuk őket, ha igénylik, de ez soha ne a mi ötletünk legyen, ne akarjuk erőszakosan megtanítani őket például számolni, ha őket ez egyáltalán nem érdekli – még játékos formában sem. Óriási károkat okozhatunk ezzel gyermekünknek!
Különórák? Ráér még velük!
Szintén egyre gyakoribb a magyar szülők körében, hogy a gyermekeket már óvodás korban nyelvórákra, táncórákra, iskolai előkészítőkre és még ki tudja milyen foglalkozásokra hordják. A nagy kérdés csak az, hogy miért? A gyermek ettől nem lesz okosabb, csak ideig-óráig lesz előrébb társainál, cserébe azonban egy igazi befásult kisgyermekké válik már 8-10 éves korában, aki idejekorán kiég.
Valóban ezt a sorsot akarjuk gyermekünknek? Egyetlen szülő sem lehet ennyire kegyetlen! Nem véletlen, hogy az iskola első osztálya is a játékos tanulásról szól, egy jó iskolában, egy nagyon jó tanárnéni mellett nem tűnik kötelezettségnek a tanulás sem, tehát miért akarnánk neki mi rosszat azzal, hogy a vállukra terheljük a különórák súlyát?
Adjuk meg neki a megfelelő hátteret, ha érdekli valami
Nagyon lényeges dolog, hogy szülőként támogassuk a gyerekünket mindenben. Abban is, ha napokig álomvilágban él, kutyának képzeli magát és nem hajlandó mást enni, csak almát és csokis tejet reggeltől estig. (Példánkat igaz történetek ihlették…)
A szülői támogatás ugyanis sokat számít abban, hogy gyermek maradhasson a gyermek. Ne mi legyünk nekik a rossz, a szárnyaikat letörő, a bokájukra vasláncot verő szörnyeteg. Mindezt elrendezi majd az iskola, addig azonban egyetlen dolguk van csöppségeinknek: gyermeknek maradni!
