Volt idő, amikor a gyerekvállalás nem volt tervezett a családok körében. A gyerekek akkor érkeztek, amikor akartak, és sok esetben rengeteg testvér volt egy háznál, a legfiatalabb és legidősebb között pedig gyakran 15-20 év különbség is akadt. Manapság persze már más időket élünk!
A testvérek közti korkülönbség a tervezett babavállalás miatt rendkívül fontossá vált, emiatt egyre többen teszik fel a kérdést: mennyit várjanak az első gyermek után? Mennyi az ideális korkülönbség? Gyorsan pontot lehet tenni a téma végére: majd a természet úgyis eldönti. Ez az állítás noha megállja a helyét, azonban ennyivel azért nem szabad elintézni a dolgot.
Melyek az általános nézetek?
Nagy általánosságban elmondható, hogy a lakosság véleményét két nagy csoportra oszthatjuk fel a testvérek közti korkülönbségek kapcsán. Az egyik tábor úgy véli, hogy érdemes minél kisebb korkülönbséget megcélozni, hogy mielőbb átessünk a dolgok nehezén, és minél előbb elmúljanak a pelenkás évek, hiszen minél nagyobb a gyerek, annál könnyebb vele.
Ez valahol igaz is, csakhogy a régi öregek mondták gyakran: kis gyerek kis gond, nagy gyerek, nagy gond. Ez egy olyan általános kijelentés, amit érdemes megfogadni, mert a fenti elméletet rögtön megbuktatja. Ha nehézségnek fogjuk fel a gyermeknevelést, és emiatt minél előbb vállalunk kettőt, hogy gyorsan túllegyünk az első éveken, akkor nem is biztos, hogy nekünk gyermeket kell vállalnunk.
A másik tábor egyébiránt inkább a nagyobb, 5-6 éves korkülönbségre tippel, ami logikusan gondolkozva valóban szerencsésebb felállás, mert ilyenkor minden gyerek megkapja a maga figyelmét az első néhány évben, és kellően megalapozhatunk számukra az életben, így nem okoz majd gondot a kisebb testvér érkezése.
Hogy mi a gond ezzel? Sajnos elég nagy, konkrétan az, hogy a nők többsége rendkívüli mértékben kitolja a gyerekvállalást, és egyszerűen nincs idejük arra, hogy ennyit várjanak, ha kettő vagy több gyermeket szeretnének vállalni, így gyakorlatilag egymás után sorban érkeznek a lurkók, ami sok esetben nem a legszerencsésebb.
Előnyök és hátrányok
Persze mindkét alternatívának megvannak a maga előnyei és hátrányai. A kisebb korkülönbség esetén például a testvérek könnyebben lehetnek játszótársak, egyszerűbben fejlődhetnek együtt, hiszen ugyanazokat a készségeket kell fejleszteni, ellentétben a nagyobb testvérekkel, akik viszont képesek lesznek tanítani a kisebbeket. Ezzel pedig rengeteg terhet levéve a szülők válláról.
A kis korkülönbség mellett ráadásul gyakoribb a rivalizálás, a versengés, hiszen a picik hasonló képességekkel rendelkeznek, miközben a szülők figyelmét is jobban megosztják, hiszen még etetni, pelenkázni, terelgetni kell őket, míg egy 5-6 éves gyermeket már nyugodtan egyedül lehet hagyni a szobájában játszani, a szülő pedig a másik helyiségben kényelmesen tudja etetni vagy pelenkázni a kisebb testvért.
A nagy korkülönbségnél persze a második gyermekre nagyon oda kell figyelni, hiszen ő az egykelétből hirtelen másodlagosnak érezheti magát, holott szülőként tudjuk, hogy ez egyáltalán nincs így. Egy anya tehát nem elegendő ilyen esetben, egy erős nagyszülőre vagy egy sok szabadidővel rendelkező apukára is szükség van ahhoz, hogy a második ne érezze magát másodlagosnak.
Persze a nagyobb gyerekkel már tudunk beszélgetni erről, támogatást tud adni nekünk a pici gondozásában – ezen a téren különösen a kislányok hatalmas segítséget nyújthatnak –, és érdemes is bevonni a nagyobbat a kisebb gondozásába, hiszen így a kötelék könnyebben kialakul majd kettejük között. Valóban nehezebben, de később ezzel nem lesz probléma, ezt tapasztalatból mondjuk.
