A rendszeres és eltúlzott televíziózásról korábban már többször kiderült, hogy rendkívül negatív hatást gyakorolhat a gyermekekre, azonban most egy tudományos kutatás bebizonyította, hogy nemcsak a direkt tévénézés árthat a piciknek, hanem az is, ha csak a háttérben hallják a műsorokat.
Nagyon sok családban jellemző, hogy az anyuka és a kisgyermek egyedül vannak otthon, és ha nincs alvásidő, akkor a felesleges csendet a televízió zajával törik meg, csak azért, hogy a háttérben duruzsoljon valami. Lehet az mese vagy bármi más, azonban ez a megoldás rendkívül rossz hatást gyakorol a gyermek beszédképességének kifejlődésére.
A kutatásról
A szakértők több hipotézis felsorolásával álltak neki a megfigyeléseknek, de a vizsgálatok során arra az eredményre jutottak, hogy a gyermek kommunikációs készségeire sokkal pozitívabb hatást gyakorol, ha a szülő erre koncentrál, és nem a televízió zajára bízza a kommunikációs tér kitöltését, mert az hátráltatja a gyermek beszédfejlődését.
A kutatáshoz összesen 49 szülőt, és értelemszerűen ugyanennyi gyermeket vontak be azért, hogy megvizsgálják mindennapi szokásaikat és a köztük zajló kommunikációt. A megfigyelésekre 12-, 24- és 36 hónapos korukban is sort kerítettek, általában egyórányi játék mellett, hogy legyen idő a kibontakozásra.
Ügyeltek rá a kutatók, hogy az egyórányi játékidőnek legalább a fele mindig bekapcsolt televízió mellett történjen, miközben a készüléken nem kicsiknek, inkább nagyobb gyermekeknek szóló vagy felnőtteknek ajánlott programot sugároztak, tehát direkt módon nem kötötte le a lurkók figyelmét, így ha oda is pillantottak néha, huzamosabb ideig nem nézték a képernyőt.
Mint kiderült, bekapcsolt televízió mellett lényegesen kisebb mennyiségben használták a gyermekek a szókincsüket, ezzel egyetemben pedig az új szavak alkalmazására szintén kisebb hajlandóságot mutattak, mint kikapcsolt tévékészülék mellett. Ez egyértelműen arra enged következtetni, hogy a televízió nem a kicsik, hanem a szülők figyelmét vonta el!
Hiába ment ugyanis csak a háttérben, a műsorokra rendre odafigyeltek a szülők, folyamatosan elvonta a figyelmüket, ezáltal sokkal kevesebb kommunikációt folytattak a gyerekekkel. Emiatt történhetett az, hogy a kicsiknek sem kellett annyit használniuk a szókincsüket, illetve ezért nem hallottak olyan sok új kifejezést sem, mert a szülő gyakorlatilag ilyenkor kevesebbet beszélt hozzájuk.
Már a kisgyermekek is sokat tévéznek
A fenti adatok bár elsőre nem tűnnek drasztikusnak vagy orbitális problémának, azonban összevetve más kutatási eredményekkel, sajnos igenis komoly gondokat tudnak okozni. A nyugati társadalmakban ugyanis az egészen kicsi gyermekek többsége napi szinten gyakran órákon át bámulja a televíziót.
Csak az Egyesült Államokban például a legutóbbi kutatási eredmények alapján a két éven aluli gyermekek napi szinten 5-6 órát töltenek el a televízió közelében. Ez nyilván nem feltétlenül jelent aktív tévénézést, de a fentiek alapján ennek a hatása beláthatatlan lehet a jövőre nézve.
A Journal of Children and Media címen futó szakfolyóiratban megjelent tanulmányt alaposan összevetették más korábbi, szintén a gyereket tévénézési szokásairól szóló anyagokkal, hogy még átfogóbb képet kapjanak arról, hogy a szülő-gyermek közti kommunikációban és interakcióban a televízió háttérzaja milyen negatív hatást képes kiváltani.
Mint arra Tiffany Pempek, a Hollins Egyetem pszichológus professzora is rávilágított, a gyermekek társaságában a szülőknek kerülniük kell a közvetlen televíziózást, de ezen felül oda kell figyelniük a közvetett tévénézési szokásokra is, hiszen ilyenkor a szülő gyakran akaratlanul is kevesebbet kommunikál a gyermekével, aminek a beszédfejlődés tekintetében beláthatatlan következményei lehetnek.
A professzor szerint nyilván egyáltalán nem praktikus dolog, hogy a szülő mindig, megszakítás nélkül együtt játsszon a gyermekével, azonban amikor a rájuk szánt időnket töltjük, amikor csak a közös játék zajlik, akkor elengedhetetlen, hogy azt csendes környezetben tudjuk megvalósítani, tehát ne zavarja meg a közös kommunikációs teret televízió.
Bár a kutatásba nem vonták bele, azonban a rádió, de még inkább az okostelefon, azon belül pedig a közösségi oldalak használata vélhetően ugyanolyan negatív hatást gyakorolhat a szülő és a gyermek közti kommunikációra. Ha tehát baba-szülő idő van, akkor az csendben, csak és kizárólag rólunk szóljon.
