Nemcsak hazánkban, hanem világszerte is egyre több helyen tapasztalják meg az emberek és a családok a munkanélküliségből fakadó hátrányokat, aminek az oka leginkább az aktuális járványhelyzetre vezethető vissza, hiszen sajnálatos módon vannak olyan iparágak, ahol a csökkenő keresletből kifolyólag annyira visszaesett a termelés, ebből fakadóan pedig a bevétel, hogy az a munkásokon csapódott le.
Aki veszítette el már életében a munkáját úgy, hogy az teljesen váratlan volt, tehát egyik napról a másikra egészen friss nehézségekkel és kihívásokkal kellett szembenéznie, az biztosan tudja, hogy ez milyen óriási kellemetlenség, illetve milyen nagy hullámvasútra ül fel ilyenkor az ember. A hatásokat pedig nemcsak az érintett, hanem a család, a gyerekek is megérzik majd.
A bizonytalanság nagyon súlyos teher
Ennek az oka leginkább az, hogy minden emberi életben a bizonytalanság tekinthető az egyik legsúlyosabb tehernek, pláne akkor, ha az illető nem tud felkészülni rá. Egy tervezett gyárbezárás esetén például van időnk arra, hogy nekiálljunk tovább képezni magunkat, illetve új munkahelyet keressünk, de ha a leépítés egyik napról a másikra történik, akkor az események elképesztően súlyos teherként nehezednek majd ránk.
Különösen akkor, ha családfenntartók vagyunk, esetleg minden egyes hónapunk úgy van kiszámolva, hogy éppen kijöjjünk az utolsó napokon is, a váratlan kiadások pedig már nehézséget okoznak. Rengeteg kutatás foglalkozott a munkahely elvesztését követő pszichológiai változásokkal, és kivétel nélkül azt tapasztalták, hogy ebben az időszakban az emberek zöme súlyos mentális zavarokkal néz farkasszemet.
Általánossá válik például a depresszióra való hajlam, sokakban felmerülnek öngyilkossághoz kapcsolódó gondolatok, miközben növekszik a stressz szintje, a lelki panaszok pedig nagyon sok esetben testi problémákká, konkrét betegségekké alakulnak át.
Világos, hogy ebben az állapotban az ember nem tudja teljes értékű tagként kivenni a részét a családból. A negatív gondolatok, a kilátástalanság minden energiáját felemészti, így nem tud megfelelően a párjára koncentrálni, gondot okozhat a szexuális együttlét, az ingerültség pedig konfliktusforrás lehet.
Utóbbi sajnos a gyerekekre is rossz hatást gyakorol. Az ingerült és nyugtalan szülő ugyanis nem tudja kordában tartani az érzéseit, valamint a gondolatait, emiatt a gyerek oktalan mentális bántalmazás áldozatává válhat úgy is, hogy a felnőtt ezt egyáltalán nem akarja. Egy kisebb gyermek azonban még nem tudja feldolgozni ennek a helyzetnek a súlyát, és ugyanazt az apukát vagy anyukát akarja, aki korábban minden este játszott vele vagy mesét olvasott neki.
Annál súlyosabb, minél tovább tart
Noha vannak erősebb jellemek, akik a váratlan vagy bizonytalan helyzetekben is képesek megállni a helyüket és nem bizonytalanodnak el, azonban szintén kutatások igazolják, hogy minél tovább tart a munkanélküli állapot, illetve a bizonytalan helyzet, annál mélyebbre tud süllyedni az illető az érzelmi mocsárban, ahonnan egyre nehezebben szabadul majd ki.
Amíg tehát az érintett nem talál újra munkát, nem tud a család teljes értékű tagjává válni. Nyilván senki sem hagyja el magát teljesen, igyekszik folyamatosan, újra és újra visszatalálni a régi életébe, de mint fentebb említettük, ez egy állandó hullámvasút, melyről rendkívül nehéz kiszabadulni, és megoldást csak az ismételt elhelyezkedés hozhat az emberek számára. Ebből következve adja magát a kérdés:
Mit tegyünk, ha ebbe a helyzetbe kerülünk?
Lehet okos tanácsokat adni egy ilyen helyzetben, de aki elveszíti a munkáját, és mindezt váratlanul, azt olyan sokkhatás éri, mintha valamilyen balesetet szenvedett volna. Nehéz ilyen helyzetben tisztán és józanul gondolkodni, de mégis erre van szükség, hiszen ha kétségbe esünk, azzal semmit nem oldunk meg. Lássuk egyszer a párkapcsolati részt!
Ha olyan pár van az oldalunkon, aki támogat és szeret minket, akkor máris nincs okunk a szomorkodásra, hiszen biztosak lehetünk abban, hogy soha nem leszünk egyedül, bármilyen rögös út is vár ránk, mindig lesz segítségünk. Ne feledjük el azt sem, hogy ez éppen emiatt közös probléma, közel sem csak a miénk, ami máris könnyebben elviselhetővé teszi az egészet.
Ezt természetesen fontos értékelnünk a másik félben, és bár nyilván ne hagyatkozzunk teljesen rá abban, hogy megoldja a helyzetünket, azonban a támogatása miatt megérdemli, hogy ne szorítsuk a háttérbe. Ha máskor nem is, legalább esténként, amikor már alszanak a gyerekek, legalább akkor üljünk le vele, beszélgessünk és persze az intimitásnak is hagyjunk teret, tanuljuk meg kizárni ilyenkor a nehézségeket.
Hogy mi a helyzet a gyerekekkel? Ők azok, akiknek ebből az egészből semmit sem szabad érezniük! Emiatt még azt sem szerencsés megmondani nekik, hogy elveszítettük a munkánkat, bőven ráér akkor, ha már rendeződött a helyzet és minden sínre került. Addig pedig ugyanúgy viselkedjünk velük, mint korábban, az érzelmi hullámvasutat igyekezzünk a négy fal között megélni, amikor senki sem lát.
Használjuk ki inkább az időt, törődjünk és játszunk velük többet, addig is elfelejtjük, hogy összecsaptak a fejünk felett a hullámok. A gyerekekből rengeteg erőt, inspirációt és ösztönzést meríthetünk. Ha elbizonytalanodtunk, legalább ők legyenek azok, akik miatt minden reggel felkelünk, akikért visszamászunk az ablakon, ha az ajtón kidobtak. Higgyük el, hogy miattuk képesek vagyunk rá, képesnek kell lennünk rá! A pozitív gondolatnak mindig teremtő ereje van, ezt soha ne felejtsük!
