A szülő és a gyermek közti kapcsolat egy nagyon különleges kötelék. Csak rajtunk múlik, hogy megmarad-e évtizedeken át, és gyermekeink a halálunkig kitartanak mellettünk, vagy amint lehetőségük nyílik rá, elhagynak minket, hogy teljesen elszakadjanak tőlünk. Ez utóbbit leginkább azzal érhetjük el, ha kapcsolatunkat az őszinteségre építjük fel!
Ezen a ponton nyilván nem azokra a gyermekek érdekében tett füllentésekre gondolunk, mint a Jézuska vagy a Mikulás mítosza, hanem olyan alternatívákra, amikor elvárható egy szülőtől az őszinteség, de valamiért tévesen mégis a hazugság mellett dönt, ezzel gyakorlatilag rombolva a gyermekével kialakított kapcsolatot.
Az őszinteség gyakran fájdalmas
Gyakorló szülőként nyilván mi is tudjuk, hogy az őszinteség néha fájdalmas, ugyanakkor az esetek döntő többségében sokkal jobb, ha nem hazudunk a gyermek számára csak azért, mert azt hisszük, hogy úgysem tudja felfogni vagy feldolgozni a történteket, így gyakorlatilag egy rózsaszín kis álomvilágba taszítjuk, ahol minden rendben van, ahol nincs gonosz, nincs rossz és mindenki szereti őt.
Ennél nagyobbat nem is árthatnánk neki! Ha gyermekünket egy ilyen helyzetbe sodorjuk, akkor gyakorlatilag kiváltjuk helyette a természetes védekezőmechanizmus kialakulását. Sok szülő védelmezi és óvja gyermekét, feleslegesen mellé áll minden esetben, még akkor is, ha nem volt rá szüksége, amit a lurkó ösztönösen úgy érzékel majd, hogy nem kell aggódnia, mert bármi probléma adódik, apu vagy anyu ott lesz és megoldja helyette.
Az ilyen gyermekek rendkívül későn, gyakran csak tinédzserkorban tapasztalják meg, hogy az élet nem csak fekete és fehér. Esetükben a tinédzserkorral járó változások és kellemetlenségek feldolgozása mellett meg kell birkózniuk többek között azzal is, hogy mi történik, ha érzelmileg bántják vagy csúfolják őt.
Hiszen ebben a korban a szülők már nincsenek mindig ott, hovatovább a gyermeknek még nagyobb stressz, ha beleavatkoznak az életébe. Az őszinteség a szülő részéről tehát lehet, hogy gyakran fájdalmas kisebb korban, és talán a picinek sem mindig előnyös, de még mindig jobb döntés, mintha később problémák zömével együtt zúdulna rá.
Van, amikor nem szabad hazudnunk
Lényeges kiemelni továbbá, hogy vannak esetek, amikor egyszerűen nem szabad hazudnunk. Ha elhunyt egy közeli hozzátartozó, ha drasztikus változás, például válás következik be a családban, vagy ha olyan helyzet alakul ki, mint a jelenlegi járvány, akkor nagyon sokat árthatunk a kicsinek, ha nem vagyunk őszinték.
Vegyünk példának egy válást. Ha felkészítjük a történtekre, nem úszhatjuk meg közös sírás nélkül a dolgot, de megfelelő szülői támogatással és háttérrel azonban még mindig egyszerűbb lesz így feldolgoznia a gyermeknek, mintha egyik napról a másikra találkozna egy új helyzettel, ha nem tud felkészülni rá, miközben netán még az iskolában is csúfolják miatta, esetleg ott előbb hallja a dolgot, mint a mi szánkból.
A gyerek nem buta, de másként kell magyaráznunk neki
Lényeges megjegyeznünk, hogy a gyermekek nem buták! Bármi történik, el kell mondanunk neki, noha nyilvánvalóan nem pont olyan nyersen, ahogyan az események megvalósultak. Fontos érteni a nyelvükön, hogy a saját kis világukhoz illeszkedően tudják feldolgozni az eseményeket.
Ez nagyon lényeges, mint ahogyan az is, hogy mindig teljes információkat adjunk át nekik, soha ne hagyjuk őket kérdések között hánykódni, miközben biztosítsuk őket a támogatásunkról is, hogy amennyiben beszélni szeretnének róla, akár napok múltán is ott leszünk, segítünk.
