Egy korábbi cikkünkben már foglalkoztunk a gyerekek és a gyász témakörével, és már abban az írásunkban kiemeltük, hogy a mesék nagyon fontos szerepet játszanak a halálesetek feldolgozásában, de az alábbiakban most egy kicsit mélyebben is körbejárjuk a témát, hiszen az elmúlás kérdésköre sajnos egyre jobban tabunak számít, ami egyre nagyobb terhet ró ilyenkor felnőttre és gyerekre egyaránt.
Ezért fontos ilyenkor a mese
A mese, a mesenézés és a gyakori mesélés azért lényeges a gyász feldolgozásában egy gyermeknek, mert ezzel egyfajta ösztönös tudás alakul ki bennük a halálról és az elmúlásról még akkor is, ha korábban egyébként nem volt dolguk vele, ezáltal nem jártak még temetésen sem. A népmesékben azonban visszatérő elem, ami a felkészítés során alapvető fontosságú!
Merthogy rendkívül lényeges dolog a mai kultúrában legalább ilyen formában utódainkat megismertetni azzal a tudással, miszerint aminek volt eleje, annak egyszer vége is lesz. Míg korábban a családokban az élet része volt, hogy az idősek meghalnak, és ezt látták a gyerekek, így a virrasztást, a mosdatást, az öltöztetést és a ravatalozást, addig ma ezeket elrejtjük előlük.
Méghozzá azért, mert így próbáljuk védeni a kis lelküket, ami egyik oldalról helyes, de sok esetben többet ártunk nekik, mint használunk, hiszen később sokkal nehezebb lesz feldolgozniuk egy halálesetet, de a mesékkel és mondókákkal a születés és az elmúlás az értékrendjük részévé válik.
Lényeges, hogy előre felkészítsük a gyereket
A mesék tehát segíthetnek, de általában csak akkor, ha egyfajta felkészítő jelleggel alkalmazzák őket, és nem olyankor, amikor már probléma van, azaz bekövetkezett a haláleset. Ilyenkor a picit akkora sokkhatás érheti, amit egy mesével csak tovább ronthatunk, ha viszont semleges környezetben, érzelmi stabilitás mellett tudjuk mesékkel adagolni az élet és a halál folyamatát, akkor természetes módon tud megbarátkozni vele.
Mondhatni felkészült lesz arra, hogy az ilyesmit feldolgozza. Ez nem azt jelenti, hogy egy közeli hozzátartozó elvesztésekor nem fog gyászolni vagy összezavarodni, még az is teljesen normális, ha pszichológus segítségére van szüksége, de lényegesen előbb kilábal az így keletkező gödörből, mintha teljesen kivontuk volna az életéből a halál kérdéskörét.
Szerencsére rengeteg nagyszerű mese létezik, ami ezen a téren kiváló lehet! Érdemes körülnézni a magyar népmesék között, melyek gyakran indulnak halálesettel és jellemzően úgy végződnek, hogy „ma is élnek, ha meg nem haltak”, de a Grimm testvérek által írt történetek egyaránt hasznosak, elég csak olyanokra gondolni, mint A vénasszony és a halál vagy a Szegény ember és a halál.
Ha már megtörtént a baj, a mese nem segít
Bár alapvetően sokszor csodákra képes, azonban minden esetben azért nem segít a mese. Példának okáért akkor sem, ha olyan esetben próbálkozunk vele, amennyiben már megtörtént a baj. A prevenciós célzatú mesék tehát rengeteget tehetnek azért, hogy egy gyermek könnyebben feldolgozza a halállal való találkozást, de ne mondjunk neki haláleset után olyan meséket, melyek erről szólnak.
Ebben az esetben inkább az lesz a feladatunk, hogy a gyászt segítsünk feldolgozni a gyermeknek, érintve minden olyan kérdést, ami ehhez tartozik, legyen szó veszteségről, fájdalomról, búcsúzásról vigaszról, elengedésről vagy megbékéséről. Jó dolog ilyenkor mesehősöket keresni, akik átestek hasonlón, akik nagy győzelmet arattak, akik megoldottak lehetetlennek tűnő akadályokat, hiszen egy gyászoló gyermek is hasonló cipőben járhat ilyenkor.
