Rengeteg szülő nevelési módszerei között található meg a hazugság, a gyermekek hazugságon alapuló megfélemlítése, ami sok esetben egyszerű játékosságnak tűnik, azonban egy tanulmány bebizonyította, hogy ez a megoldás kifejezetten rossz hatást gyakorolhat a lurkókra hosszabb távon.
„Ha rossz leszel, odaadlak a rendőrbácsiknak…” – hangzik el gyakran a fenyegetés a szülő szájából, ami nyilván hazugság. Gyakran pedig nem is működik, azonban egy kutatás most bebizonyította, hogy az ilyen és ehhez hasonló, hazugságon alapuló fenyegetések nagyon gyakran felnőttkorban ütnek vissza.
A kutatásról
Setoh Peopei, a kutatás vezetője közel 400 szingapúri fiatalt vizsgált meg kérdőíves módszerrel, aminek részeként a legfontosabb kérdés az volt: hazudtak-e nekik a szülők, amikor gyermekek voltak, de külön kitértek arra is, hogy milyen felnőtt vált belőlük, illetve miként tudják kezelni a felnőtt élethez kötődő kihívásokat.
A kezdeti hipotézis nagyon gyors alátámasztást nyert, így csakhamar kiderült, hogy azok a fiatalok, akiknek gyerekkorban a szülők gyakrabban hazudtak, jellemzően sokkal hazudósabbá váltak felnőttként, amiből rengeteg problémájuk fakadt, hiszen komolyabb nehézséget okoztak nekik a különféle pszichés és társadalmi kihívások.
Sokan szenvedtek például különféle magatartási gondokkal, állandó bűntudattal, éreztek szégyenérzetet, és a természetük is jellemzően önzőbb és manipulatívabb volt, mint az átlag.
Nevelő célzattal se hazudjunk
A nevelés tekintetében a hazugság sok esetben egy időtakarékos megoldásnak tűnhet, mert a szülőknek gyakran egyszerűbb, de legalábbis gyorsabb fenyegetőzni, mint türelmesen elmagyarázni valamit. Ezzel csak egy probléma van: gyakran nagyon negatív üzenetet közvetítenek a lurkó irányába, hiszen hiába nevelik őszintének, az állandó hazugsággal azt közvetítik felé, hogy ő se legyen őszinte.
A kutatók szerint emiatt nagyon fontos, hogy a szülők mindig megfontolják a nevelő célzatú hazugságokat, és mielőtt ilyen alternatívához nyúlnak, inkább fontolják meg a rendelkezésre álló lehetőségeket, hiszen a hazugságon kívül rendszerint más alternatívák is léteznek.
Példának okáért ilyen a türelem, hogy teljes körű információt adnak a gyermeküknek arról, hogy miről van szó, hogy az adott problémát milyen lehetőségekkel lehet megoldani, de a viselkedésminták felmutatása, pontosabban a pozitív viselkedésminták felmutatása is rendkívül lényeges.
Természetesen a kutatók is tisztában vannak azzal, hogy megfigyelésük kis mintavételre épült, ezáltal nagyobb körök, nagyobb csoportok, sőt szülők bevonására egyaránt nagy szükség lehet ahhoz, hogy teljesebb információt kapjanak erről a problémakörről, mert a nevelési célzatú hazugságok határozottan problémát jelentenek a társadalomban, rossz hatással vannak a felnövekvő generációkra.
Ez már bizonyított, most már csak az ok-okozati összefüggés alátámasztására van szükség, amihez elengedhetetlen lesz megvizsgálni a szülőket, a szülői hazugságok természetét, hogy azok konkrétan milyen célzattal hangzanak el, milyen szándékúak, hiszen ezek a szempontok nagyban befolyásolhatják a problémát.
