A gyakorló édesanyákkal meglepően gyakran megesik, hogy az éjszaka kellős közepén arra riadnak fel, hogy sír a gyerek. Rohannak a másik szobába vagy a kiságyhoz, azonban azt tapasztalják, hogy a gyermek teljesen békésen szunyókál, még csak meg sem moccan.
Hogy mi történt? Csak hallucinált volna az édesanya? Bármilyen furcsán is hangzik, pontosan ez történt, úgynevezett fantomsírást hallott, ami pszichológiailag egyfajta hallucináció, de közel sem azt jelzi, hogy az anyukának kezd elmenni az esze. Éppen ellenkezőleg.
A fantombabasírás gyakoribb, mint gondolnánk
Rengeteg szakértő foglalkozott a múltban már az úgynevezett fantombabasírás kérdésével, azonban minden egyes kutatás arra a következtetésre jutott, hogy az anyukák és az apukák nem őrültek meg, az ilyen eset sokkal gyakoribb, mint azt sokan gondolnák.
A legtöbb szakember például az amputált végtagú betegek által érzett fantomfájdalomhoz hasonlította mindezt, hiszen ők is gyakran érzik viszketni a lábukat vagy a kezüket, ami már nincs. Hasonló eset történik akkor is, amikor az édesanya vagy az édesapa azt hallja, hogy sír a gyermeke, holott valójában csak hallucinálnak.
Ennek az oka az lehet, hogy annyira hozzászoktak a babasíráshoz, annyira a mindennapjaik részévé vált, annyira beindítja a pavlovi reflexeket a gyermek hangja, hogy a nyugalmi időszakban az érzékszervek és az idegrendszer huncut összjátéka ilyen csúnya hatást kelt.
A kismamának ugyanis nemcsak a teste változik meg, a hajhullás, a súlynövekedés vagy a hormonális változások mellett bizony neurológiai változások is bekövetkeznek. Ide sorolható az úgynevezett felfokozott reakciókészséget, ami érdekes módon nemcsak a kismamák, hanem az apák esetében is gyakori.
A csecsemő sírása hatással van az idegrendszerre
Tudományos kutatások igazolják, hogy a csecsemők sírása minden szülő esetében jelentős ingereket vált ki. Egészen pontosan a szimpatikus idegrendszerre van hatással, és ennek az eredménye az, hogy síráskor a szülő rögtön felébred, izzadni kezd a tenyere, hallható szívdobogása van, ami egy nagyon hangsúlyos stresszreakció.
Ez egyfajta stresszreakció annak érdekében, hogy a szülő minél előbb reagálni tudjon a babasírásra. Csakhogy ez az állapot rendkívül fárasztó, megterheli a szívet és gyengíti az immunrendszert is. Emiatt az agyunk gyakorlatilag magától, egyfajta védelmi reakcióként alacsonyabb szintre tolja az ingerküszöböt, élesíti a hallást, hogy az első jeleknél azonnal ugrani tudjunk.
Ez egyfajta állandó éberségi állapotba helyezi a szülőt még alvás közben is, és ennek az oka az, hogy az agy soha nem tud kikapcsolni teljesen, ezáltal képes figyelmeztetni minket olyan esetben, amikor nincs is gond. A hanghatásokat pedig már álomszerű formában az agyunk teszi hozzá ezekhez a reakciókhoz.
Érdekesség, hogy különösen az édesanyáknak ilyenkor gyakran olyan elképesztő mértékben kiélesednek az érzékei, hogy még akkor is képes meghallani gyermeke sírását vagy hangját, ha az több szobányira fekszik tőle.
