A rajzfilmek világában hosszú évtizedek óta olyan súlyos túltermelés van, hogy kis túlzással lehetetlenség minden egyes új megjelenést nyomon követni, illetve megismerni. Ennek köszönhetően rengeteg olyan rajzfilm merült feledésbe az idők folyamán, melyek egyébként nagy figyelmet érdemeltek volna. Cikksorozatunk részeként néhány ilyen elfeledett klasszikust szeretnénk elővenni és újra bemutatni olvasóinknak!
Múmin
Noha az anime műfaj csak az elmúlt egy-két évtizedben terjedt el drasztikus gyorsasággal Magyarországon, valójában azonban a mai 30-as 40-es korosztály már a kilencvenes években el volt látva jobbnál-jobb ilyen animációkkal. Elég csak a Nils Holgerssonra vagy a Csip-csup csodákra gondolni többek között, melyeket vélhetően még ma is sokan ismernek.
Nem úgy az akkoriban szintén sokat játszott és nagy népszerűségnek örvendő Múmint, mely egy kifejezetten rövid életű, mindössze 1990 és 1991 között vetített japán anime volt, de nem a felnőtteknek, hanem a gyerekeknek szóló fajta, ami 78 részt élt meg Masayuki Kojima és Hiroshi Saito rendezésében.
Érdekesség, hogy egy nem teljes egészében japán produkcióról beszélünk, lévén részben finnek készítették, sok helyen ismerik úgy is, mint a Történetek Muminvölgyből. Főként az északi országokban örvendett hatalmas népszerűségnek, ami nem meglepő, hiszen az egész körítés, valamint a koncepció arra hajazott.
Bár világszerte óriási őrület volt körülötte – sok helyen ezt a mai napig csak Múmin bummként ismerik –, itthon azonban ezek a kedves kis történetek valamiért nem tudtak annyira meghonosodni, mint a fentebb már említett Nils Holgersson. Finnországban még egy komplett kalandpark is nyílt a szereplőkkel a középpontban, rengeteg könyv, képregény és merchandise került piacra.
Itthon azonban néhány televíziós vetítésben kifulladt a Múmin-sztori, pedig kifejezetten magas minőséget képviselt például a hozzá kapcsolt szinkron is, ami talán annak volt köszönhető, hogy minden részben mélyebb gondolatokkal találkoztunk, ami gyakran korántsem volt mindig vidám sztori.
A történet
Ezzel gyakorlatilag el is érkeztünk a történet sajátosságához. Bár a vízilóhoz hasonlító karakterek, avagy a múminok kifejezetten bájos kis teremtmények voltak, azonban az alkotók az egyes részeket rendszerint tudatosan szomorkásra, elgondolkodtatóra terveztek, miközben a különös múmincsalád és az emberek megpróbáltak boldogulni a Múmin-völgyben.
A mese ugyanis ebben a különleges fantáziavilágban játszódott. ott volt Múmin papa, Múmin mama és persze maga Múmin, a főszereplő, aki mellett megjelentek eltérő karakterek is, mint Mafli, Bájocska, Vándor, Pöttöm és Fürkész.
Az egyes szereplők érdekessége az volt, hogy mindegyikük más és más volt olyan értelemben, hogy az emberi természet gyengeségeit és erősségeit jelenítették meg, így akadt magába forduló, elmerengő, de még állandóan stresszes és mérges tagja is a társaságnak.
A tanulság
Amivel kapcsolatban a Múmin nagyon erős volt, és ezért nagy kár, hogy már nem nagyon vetítik, az leginkább az, hogy a komolyabban gondolkodó gyermekek nagyon sok érdekes, építő gondolatot találhattak maguknak. Rengeteg filozófia, megannyi tanulság várt rájuk, méghozzá abszolút a gyermeki lélekhez igazítva.
Mindemellett nyilván a hagyományos rajzfilmes és mesés vonások, tanulságok sem hiányoznak, legyen szó az egészséges családmodellről, a barátokról, a jó és a rossz küzdelméről, a jótettek hasznosságáról, a kölcsönös segítésről és így tovább.
