A rajzfilmek világában hosszú évtizedek óta olyan súlyos túltermelés van, hogy kis túlzással lehetetlenség minden egyes új megjelenést nyomon követni, illetve megismerni. Ennek köszönhetően rengeteg olyan rajzfilm merült feledésbe az idők folyamán, melyek egyébként nagy figyelmet érdemeltek volna. Cikksorozatunk részeként néhány ilyen elfeledett klasszikust szeretnénk elővenni és újra bemutatni olvasóinknak!
Krisztofóró
Bár cikksorozatunk részeként eddig főként külföldi gyártású rajzfilmeket vettünk górcső alá, azonban most egy magyar, de mégis alaposan elfeledett klasszikust állítunk a középpontba, hiszen aki a harmincas-negyvenes éveiben jár, az biztosan kellemes emlékeket ápol a Krisztofóró című meséről, aki viszont fiatalabb, az nem kizárt, hogy soha nem is hallott róla.
A Krisztofóró egy 1990 és 1996 között készített, illetve futott animációs sorozat volt, melynek az érdekességét az adta, hogy részben plasztik technológiával készült, tehát az olyan korabeli művek köszöntek vissza belőle néhol, mint a Sebaj Tóbiás és társai. A széria első évadját a Vianco Súdió készítette, a többit azonba a Mikro Stúdió vette át, de minden epizód egyenletesen magas minőséget képviselt.
Magát a sorozat alapötletét Kertész P. Balázs álmodta meg, aki még 1989-ben írta meg az első évad mind a 13 epizódját, nevét azonban azért nem láttuk a stáblistán, mert Henry De Libe álnéven szerepelt. A többi szezon alkotója Nagy Gyula volt, aki nagyszerűen megfogta a Balázs által kialakított körítést, és hasonló atmoszférát tudott csempészni az újabb epizódokba.
Hogy a Krisztofóró miért került parkolópályára, azt nem tudni, vélhetően a kilencvenes évekre már haldokló magyar mesegyártásnak esett áldozatul ez a sorozat is, mely minden téren külföldi színvonalat produkált. Kedvelték is a gyerekek, pláne a minőségi történetek, valamint az olyan minőségi szinkronszínészek miatt, mint Gálvölgyi János, Tahi Tóth László, Farkas Antal, Gruber Hugó, Harkányi Endre vagy Usztics Mátyás.
A sorozat összesen négy évadot élt meg, ami 52 epizódot jelent. Sokáig műsoron volt, adta az MTV, az M2, a Minimax, de még a Duna TV is, manapság azonban már nem igazán találkozni vele, legalább két évtizede szinte egyáltalán nem lehet elcsípni egyetlen adón sem, még a retro meséket gyakran műsorra tűző M2-n sem igazán.
A történet
A Krisztofóró főszereplője egy hős és megkérdőjelezhetően bátor, ámde minden kétséget kizáróan minden lében kanál lovag, aki hű társával, Treffhetessel kalandozik egy különleges világban, név szerint Flangániában. A szereplők között találjuk III. Nagy Darab királyt, de minden részben ott volt a sokfejű sárkány is, noha epizódról-epizódra feltűnt egy-egy újabb mellékszereplő, aki rendszerint fontos szerepet kapott az aktuális cselekményben.
Különösen zseniálisak voltak az epizódról-epizódra visszatérő, a magyar nyelvet játékosan felhasználó megoldások, melyek főleg az első évadot jellemezték, miközben a magyar népmesei és mondavilágban is gyakran emeltek át momentumokat, legyen szó a három kívánságról, az aranytojást tojó tyúkról vagy a különféle elvarázsolt karakterekről.
A tanulság
A Krisztofóró nagy előnye volt, hogy minden kis története rendkívül sok tanulságot hordozott magán. Alapvetően visszatérő elemek voltak benne a barátságról, az összetartásról, a jó és rossz örök küzdelméről szóló megoldások, miközben a gyerekeknek segített megismerni sajátos formában a magyar kultúra egyes elemeit.
Fontos eleme volt minden résznek a humor, a hősiesség és lovagiasság eszményének megvalósítása, egy olyan világkép lefestése, ahol a hűség, a becsület és a tisztesség nagyon fontos erények voltak. Főként utóbbiak miatt lenne ajánlott a mai gyermekeknek is legalább egyszer látniuk életükben Krisztofóró kalandjait!
https://www.youtube.com/watch?v=oE8bi2xbd2M&ab_channel=nippi1
