A rajzfilmek világában hosszú évtizedek óta olyan súlyos túltermelés van, hogy kis túlzással lehetetlenség minden egyes új megjelenést nyomon követni, illetve megismerni. Ennek köszönhetően rengeteg olyan rajzfilm merült feledésbe az idők folyamán, melyek egyébként nagy figyelmet érdemeltek volna. Cikksorozatunk részeként néhány ilyen elfeledett klasszikust szeretnénk elővenni és újra bemutatni olvasóinknak!

Denver, az utolsó dinoszaurusz

Vannak olyan rajzfilmek, melyek láttán, vagy pusztán főcímdaluk felidézésekor rögtön visszatér közénk a nyolcvanas évek semmivel sem összetéveszthető, páratlan hangulata. Pontosan ilyen a Denver, az utolsó dinoszaurusz is, mely annak ellenére merült feledésbe itthon, hogy annak idején sokszor sugározták a csatornák.

A kérdéses rajzfilm 1988-ban készült el Amerikában, részben francia segítséggel, Franklin Cofod producerkedése mellett és Tom Burton rendezésében. Odakint még abban az évben le is vetítették, és bár sokan szerették, nem aratott akkora sikert a nézők körében, hogy hosszabb távon is számoljanak vele, így végül 34 epizód után földbe állították az egészet, holott sokak szerint lett volna benne potenciál.

Hazánkba a kilencvenes évek elején érkezett meg, teljes egészében 1990-ben és 1991-ben adták le a televízióban – az MTV 2 sugározta –, és bár később felbukkant még itt-ott, azonban legalább 25 éve már nem láthatta a tévében a nagyérdemű, holott néhány epizódja még ma is rendkívül aktuálisnak tekinthető.

Pláne annak fényében, hogy milyen nagyszerű szinkron készült hozzá, hiszen az akkori korszak legismertebb hangjait válogatták ki hozzá olyan nevekkel a középpontban, mint Csonka András, Lippai László, Bor Zoltán, Somlai Edina vagy Szilágyi Tibor. Sajnos később ezt a mesét is elérte az újraszinkronizálási láz, azonban ennél sokkal fájóbb pont volt az ismert főcímdal eltűnése.

Aki ugyanis egyszer hallotta a Denver, az utolsó dinoszaurusz eredeti zenéjét, az garantáltan soha nem tudta már kitörölni az emlékeiből, hiszen nem kisebb hang, mint az egyik legjobb magyar torok, Vikidál Gyula énekelte, de sajnos később ezt is módosították, azonban a világhálón szerencsére főként az eredeti hangokkal és az eredeti főcímdallal érhető el.

 A történet

Amiben a Denver, az utolsó dinoszaurusz kifejezetten erős, az alighanem a hangulat. Bár sok hasonló rajzfilm készült Amerikában, többségük azonban nem jutott el Magyarországra, így ez volt akkoriban a vérbeli nyolcvanas évek, egy olyan világ lenyomata, amitől mi évtizedeken át tiltva voltunk. Hosszú hajak, rockzenék, gördeszkák, vagányság és lazaság – mi kellett volna egy gyermeknek ennél több akkoriban?

A történet egyébiránt egy baráti társaságról szól, akik azon túl, hogy rockzenekart alapítottak, folyamatosan deszkáznak és bicajoznak, egy építkezésen pedig különös dologra lelnek, konkrétan egy óriási tojásra, amiből váratlanul kikel egy őskori dinoszaurusz. A gyerekek félnek attól, hogy a felnőttek mit művelnének kedvencükkel, ezért nevet adnak neki, egy reklám után Denvernek nevezik el, majd befogadják, mint háziállatot. Ezzel indul az utolsó dinoszaurusz és a vagány gyerekek feledhetetlen kalandsorozata.

A tanulság

Noha a Denver, az utolsó dinoszaurusz elsődlegesen a szórakoztatást szolgálta, azért természetesen epizódról-epizódra tartogatott olyan tanulságokat, melyek tudat alatt ugyan, de pozitívan formálták a gyerekek világképét. Legyen szó a barátság és a szeretet fontosságáról, a jócselekedetekről, nem volt olyan epizód, ahol ezek ne kaptak volna fontos szerepet.

Természetesen a Denverben rengeteg más egyéb sajátosság is felbukkant, legyen szó a zene szeretetéről, sőt a jó és a rossz állandó harca sem hiányzott belőle, mint ahogyan például az önzetlenség kérdésköre.

Könyvemről

A könyvben hat különálló kis történet lapul, melyek igazi főszereplői, Íku, Kesu és Tincsi a három mókusgyerek, akik a kisgyermekkori leleményességüket felhasználva próbálnak megoldani különböző kihívásokat…

Társasjáték

A Trükkös karácsony című társasjátékom igazi ünnepi szórakozást garantál. Ha szeretnél a gyermekeiddel egy élményekben gazdag, közös élményt, ne habozz…