A halál és az elmúlás kérdésköre a legtöbb kultúrában egyfajta tabunak tekinthető, és különösen nehéz dolguk van ezen a téren a gyerekeknek, akik sokszor egy olyan dologgal találkoznak egy közeli hozzátartozó elvesztésekor, ami addig talán érintőlegesen sem tartozott az életük részéhez.

Általában 3 évesen foglalkoznak először a gyerekek a halál témakörével

Ennek az oka az, hogy a gyerekek általában 3-4 éves korukig egyáltalán nem találkoznak a halál fogalmával sem normális esetben, vagy ha mégis, akkor legfeljebb csak érintőlegesen. A gyerekek még érzelmileg fejletlenek ahhoz, hogy egy ilyen súlyos dolgot fel tudjanak fogni, azt azonban nyilván érzékelik, hogy valaki tegnap még ott volt velük, szerette őket, foglalkozott velük, másnapra ez a valaki azonban eltűnt, és nem jött vissza többé.

A gyerekek nagyjából így érzékelik mindezt 3-4 éves kor magasságában, ami szívszaggató dolog már leírva is, de még inkább ebbe a kategóriába sorolható ez az egész, ha a gyermek konkrétan rákérdez a halálra, hogy mi az, mi történt, miért történt, egyáltalán mi van az élet után.

A legfontosabb az őszinteség

Egy gyermeknek nem egyszerű elmagyarázni az élet és a halál eseményeit, hogy miért ér véget egyszer minden, de a legjobb dolog ebben a helyzetben, amit tehetünk, ha a kicsivel teljesen őszinték vagyunk. Nyilván az életkorukhoz mérten fontos ez az őszinteség, a mondandónkkal tehát mindig igyekezzünk ahhoz igazítani a választ, hogy milyen érett már a gyermek.

Válasz nélkül, kétségek között, támasz nélkül azonban soha ne hagyjuk a kicsit, ne tereljük el a beszélgetést, az érzelmi biztonság megteremtése ilyenkor nagyon fontos. Teljesen mindegy, hogy a témát tudományosan vagy vallásos formában közelítjük meg – utóbbi a gyermeki léleknek határozottan egészségesebb –, a lényeg az, hogy ne maradjon a kicsiben egy „miért” sem.

Érdekesség, hogy a falusi, kisvárosi környezetben felnövő gyerekek általában könnyebben dolgozzák fel a gyászt – manapság szűkül ez a különbség –, mint a városiak, aminek az oka az, hogy a halál már kiskoruktól kezdve az életük része. A disznóvágás, a baromfivágás, az állatok elmúlása, Bodri kutya halála mind természetessé teszik nekik azt, hogy egyszer minden véget ér, és ha ez vallásos éllel társul, akkor csökken a haláltól való félelem kérdésköre, a halál tehát nem lesz tabu, amiről nem lehet beszélni.

A legnagyobb segítség egy gyászló gyermek számára

A gyermekek nem úgy gyászolnak, mint a felnőttek. Sok esetben nem is sírnak, de végtelenül szomorúak, érzik az ürességet, ami viszont a legrosszabb, hogy megijednek és elbizonytalanodnak. Az addig biztosnak és vidámnak hitt hétköznapok egy csapásra megváltoznak, a piciben pedig felgyülemlenek a kérdések.

Azon túl, hogy ezeket megválaszoljuk számára, a legfontosabb az lesz, hogy éreztessük vele, soha nincs egyedül, hogy bármikor kérdezhet, hogy ő maga biztonságban van. Persze másként kell kezelni a helyzetet, ha egy távoli vagy egy közeli hozzátartozóról van szó, illetve ő maga súlyos beteg és megfogalmazódnak benne kérdések az elmúlás kapcsán.

Lényeges, hogy rengeteg időt töltsünk vele, hogy sokat beszélgessünk a kis lelkével, hívjunk segítségül bátran zenéket, játékokat, barátokat, de természetesen a meseterápia is nagyon hasznos lehet, ha megfelelő rajzfilmekkel, vagy mesékkel tudunk szolgálni neki ehhez.

Ami pedig még fontosabb: legyünk nagyon türelmesek. Egy gyereknek sokszor 6-12 hónap is kell ahhoz, hogy a gyász feldolgozható legyen. Nem megy nekik könnyen, és sajnos többségük soha nem lesz olyan, mint előtte, változnak, érettebbé válnak, megértenek valami olyan dolgot, amivel még ráértek volna, de sajnos az élet néha másként osztja a lapokat, mint ahogyan az a nagy könyvben meg van írva…

Forrás

Könyvemről

A könyvben hat különálló kis történet lapul, melyek igazi főszereplői, Íku, Kesu és Tincsi a három mókusgyerek, akik a kisgyermekkori leleményességüket felhasználva próbálnak megoldani különböző kihívásokat…

Társasjáték

A Trükkös karácsony című társasjátékom igazi ünnepi szórakozást garantál. Ha szeretnél a gyermekeiddel egy élményekben gazdag, közös élményt, ne habozz…