Noha pontos kimutatások és statisztikák nem készültek a téma kapcsán, azonban a közösségi oldalakon és a fórumokon nagyon gyakran azt tapasztaljuk, hogy a lezárások legnagyobb elszenvedői általában a családok, így miközben óriási összefogásra lenne szükség ezekben az időkben, a korlátozások éppen ezeket a kötelékeket rombolják a legjobban.
Sokan elgondolkoztak rajta talán, hogy miért történik mindez? Miért van sokkal több konfliktus a családban a lezárások idején, ha éppen most minden eddiginél nagyobb szeretetre és támogatásra lenne szükségünk? Ezekre a kérdésekre próbáltunk meg válaszolni az alábbiakban, miközben arra már egy korábbi cikkünkben válaszoltunk, hogy miként tartsuk egyben a családunkat a korlátozások idején.
Eleve az egész járványhelyzet óriási nyomást helyez az emberekre
A korlátozásokra sokan hajlamosak úgy tekinteni, hogy ez eredendően rossz, de mindenképpen negatív dolog, miközben más szemszögből egyáltalán nem tekintenek rá. Bele sem mernek gondolni például abba, hogy ez az egész milyen rossz hatást tud gyakorolni az emberi pszichére, a gondolatainkra, a mindennapjainkra.
Merthogy hiába van itt a tavasz, hiába kezdenek hosszabbak lenni a nappalok, kis túlzással be vagyunk zárva, amit rengetegen rendkívül rosszul élnek meg. Nem véletlenül, hiszen az emberek nem mehetnek gyakorlatilag sehová, és sokaknak már sétálni sincs kedvük elmenni, mert rögtön előkerül a maszk, ami tönkreteszi a friss levegőn töltött idő élményét.
Emiatt eleve fesztültebbé válunk, növekszik bennünk egyfajta belső düh és agresszió, amit eddig kiadtunk magunkból, ha elmentünk sétálni, vezetni vagy bementünk a munkahelyünkre, de sokan ezt most nem tehetik meg, és ezért a negatív gondolatok jellemzően a háztartásban élőkön csattannak, kellemetlen konfliktusok születhetnek. Hiszen eleve ott van mindenkiben a tehetetlenség érzése, hogy szeretné visszakapni a régi életét, ami sajnálatos módon nem lehet, és egyelőre a jövő is teljességgel reménytelennek látszik.
Mindenkinek szüksége van privát szférára
Sokan vannak, akik a korlátozásokat néhány négyzetméteren összezsúfolva, saját kiskert vagy legalább terasz nélkül élik meg. Ez még tovább tudja rontani a fentiekben felvázolt lelki állapotot, mely természetesen az egyik legfőbb konfliktusforrás, hiszen az ember ebben az időszakban gyakorlatilag nem tud egyedül lenni, bárhová is megy a lakásban, mindenki otthon van, minden nyüzsög, még a gyerek is otthonról végzi az iskolát.
A legnagyobb probléma, hogy bár soha nem vagyunk egyedül fizikailag, lelkileg mégis magányosnak érezhetjük magunkat még a családunk körében is, hiszen bár társas lények vagyunk, azonban mindenkinek szüksége van a privát szférára, hogy néha egyedül tölthessen egy kis időt, alkothasson, gondolkozhasson, a hobbijának élhessen vagy csak egyszerűen csenddel vegye körül magát.
A bizonytalanság miatt a legkisebb szikrából is robbanás lesz
További negatívum, hogy az emberek életében ott a bizonytalanság a jövőre nézve. Senki sem tudja, hogy mi lesz, de legfőképpen azt nem, hogy mikor lesz ennek vége. Csak azt látják, hogy semmi nem használ, a vakcinák nem adnak védettséget, a maszkhasználat felesleges, a korlátozások ellenére növekednek az esetszámok, közben egyre többen betegszenek meg, esetleg halnak bele a betegségbe.
Ez gyakorlatilag egy folyamatos lelki terror az emberi psziché számára, különösen abban az esetben, ha rendszeresen követjük a híradásokat, hiszen a televízióban és a rádióban állandóan ez folyik. Ez még jobban elmélyíti a bizonytalanságot és a kilátástalanságot, megláncol minket a tehetetlenség, így a családon belül a legkisebb szikrából is hatalmas robbanás lehet. Amikor az utcán járó emberek között is kézzel fogható a feszültség, csodálkozunk azon, hogy ez családon belül egyaránt megjelenik?
Az összezártság könnyebben kihozza az ellentéteket
Egy percig se csodálkozzunk rajta, pláne annak fényében, hogy az összezártság minden esetben könnyebben kihozza az ellentéteket. Tegyük fel, hogy valakinek a családból van egy nagyon kellemetlen szokása, amit hajlamosak voltunk eddig elnézni, mert volt alternatívánk, vagy mi mentünk el valahová, vagy ő ment el valahová, de a lényeg, hogy nem kellett a nap 24 órájában összezárva lenni és tolerálni a másik kellemetlenségeit.
Az is előfordulhat, hogy ez csak egy apróság, egy elviselhető kellemetlenség, például az, hogy nem pakolja el maga után a koszos edényeket vagy otthagyja a nadrágját, ahol levetette, és valójában tényleg nem olyan nagy problémák ezek, hogy amiatt veszekedni kelljen, de ha minden nap találkozunk vele akár többször is, akkor az ellentétek csakhamar kiéleződnek, ami konfliktushoz vezet.
Még rosszabb a helyzet, ha további nehézségek is képbe kerülnek
Ne feledjük továbbá azt sem, hogy a lezárások szinte mindenkinek az életét befolyásolják kisebb vagy nagyobb mértékben. Arról van itt szó, hogy valaki elveszítette a munkáját, másnak bizonytalanná vált a munkahelye, otthonról kell tanulnia, nem találkozhat az ismerőseivel, miközben az eddig sem olcsó hétköznapok az elmúlt hónapokban annyira megdrágultak, hogy az általános létfenntartás is egyre nehezebben megy.
Ezek mind olyan nehézségek, melyek növelik az emberekben a feszültséget. Az anyagi instabilitás még a legnyugodtabb természetű emberből is a legrosszabbat hozhatja ki, de személyiségfüggő, hogy kit és mennyire viselnek meg bizonyos nehézségek. Másnak például nem nagy gond, hogy nem mehet el péntek este szórakozni, viszont voltak, akiknek ez volt az életük, ezt pedig most elvették tőlük. Csoda, hogy az így kialakuló frusztráció a családban csapódik le? Hol máshol, ha nem mehetünk máshová, és nem találkozhatunk másokkal?
