Sajnálatos módon olyan világot élünk, ahol a folyamatos stresszhatás elkerülhetetlen. A felnőttek úgy gondolják, hogy ez csak rájuk veszélyes, hogy mindez csak őket érintheti, azonban sajnálatos módon a gyermekek egyaránt szenvedhetnek tőle, mégpedig már meglepően aprócska koruktól kezdve.
Ennek az oka nem is annyira az, hogy egyre többet értenek meg a világból a mai gyerekek, sokkal inkább az, hogy a szülők rendkívül stresszesek, különösen ebben a járványhelyzetben, és ez a stressz természetesen átragad a gyermekekre is. Olyannyira, hogy bár hihetetlennek tűnik, de sajnálatos módon manapság már a kisbabák is lehetnek stresszesek.
A stressz már babakorban megjelenhet
Rengeteg kutatás igazolja, hogy a megszülető kisgyermekek hangulatára és érzelmi fejlődésére rendkívül nagy hatást gyakorol az őket körülvevő világ, ezáltal mindenre reagálnak, a veszekedésre, a nyugalomra, az örömre, a bánatra és sajnálatos módon a stresszre is.
A gyermekek ebben a korban még talán magatehetetlennek tűnnek, és talán a fejlődési szint alján állnak, azonban tökéletesen érzékelik az őket körülvevő világot, még ha csak a maguk módján is. Ez azonban rendkívül fontos, mert ha csak a kis szintjükön is csapódik le a dolog, az is beláthatatlan következményekkel járhat hosszabb távon.
A vizsgálatok alapján a kisbabák rendkívül pontosan érzik, ha valamelyik szülő, de leginkább az édesanya túlterhelt vagy nyugtalan. Nyilván ők még nem tudják, hogy ez stressz, csak azt, hogy az addigi nyugodt vagy kiegyensúlyozott lelkiállapot hirtelen megborult, a melegből hideg lett, pontosan érzékelik, hogy valami nincs rendben.
Ez nem meglepő, hiszen a szülés után nagyon sok édesanya életébe hamar visszajön a gyors tempó, a rohanás, az állandó nyomás, legyen szó akár a munkahelyről, akár a mindennapi teendőkről, hiszen a világ már önmagában annyira nagy súlyt akaszt sokunk vállaira, hogy az egyenesen félelmetes.
A kisebb gyermekek intenzívebben reagálnak a változásra
Fontos hozzátenni továbbá, hogy a kisebb gyermekek, így a 2-3 éves korosztály esetében az érzelmi intelligencia vagy fejlettség hiányosságai miatt a változásra való reakció sok esetben sokkal intenzívebb. Ez pedig sajnos nemcsak az öröm, nemcsak a pozitív dolgok esetében nyilvánul meg, hanem a negatívumok tekintetében egyaránt.
A szakértők szerint a kisgyermekek életében az első igazi stresszforrás – normális esetben persze – a bölcsődébe vagy óvodába való bekerülés. Merthogy mi jelenti a kicsik számára az abszolút biztonságot? Az apa és az anya közelsége, illetve jelenléte, és ha ebből kiszakadnak, akkor az valamilyen szinten stresszt jelent a számukra.
Ilyen téren rendkívül kegyetlen és szívtelen a mai világ, hiszen korábban legalább az édesanya addig lehetett a gyermekével, amíg az maga nem döntött az elszakadásáról, azaz elég életre való nem lett hozzá. Így történik ez az állatvilágban is, és így lenne természetesen az emberek között, helyette azonban kénytelenek vagyunk elszakadni gyermekeinktől, mert a fogyasztói társadalom ezt erőlteti ránk.
Nyilván ez kétélű kard szülői szempontból, hiszen vannak gyermekek, akik mellett a munka is felüdülés, azaz szükség van az elszakadásra, ugyanakkor nincs olyan szülő, aki ne lenne lelki beteg, ne stresszelne rajta az első hónapokban, ha gyermekét elszakítják tőle, és kvázi idegenekre kell bíznia. Nyilván ezt a helyzetet rengeteg tényezővel enyhíthetjük, a cél azonban minden esetben az, hogy megpróbáljuk minél jobban mentesíteni a stressztől gyermekeinket ezekben az időszakokban.
