Az advent sokak szerint az év egyik, ha nem a legszebb időszaka, mely a keresztény kultúrában a karácsony napjától visszafelé számított negyedik vasárnaptól indul – szokás a Szent András napjához legközelebb eső vasárnapot is megnevezni ezen a téren –, tehát az egész ünnepi időszakot keretbe foglalja, illetve az egyházi év kezdetét jelöli.
Az adventi időszak utolsó napja minden esetben december 24-e, azaz Szenteste, ami még nem karácsony. A régi egyházi szigorban ez még böjti napot jelölt, ezáltal sok helyen a halételek és a mákos guba hagyományos ételek voltak ilyenkor. Az advent mindig Jézus Krisztus születésével, illetve egy ehhez kapcsolódó éjszakai misével ér véget.
Az advent története
Az advent szó azt jelenti magyarul: „eljövetel”. A kifejezés a latin adventus dominiből származik, mely az Úr eljövetelét hivatott jelezni. A keresztény hitvilágban a karácsony előtti várakozási időszakot fogja közre, amit korábban sok helyen neveztek egyszerűen kisböjtnek.
Konkrétan az advent eredete és története a negyedik századik nyúlik vissza, méghozzá a gallikán liturgiához, ahol eredetileg a vízkereszt előtti négyhetes felkészítő időszakot jelezte azoknak a felnőtteknek, akik meg akartak keresztelkedni.
Miután azonban az ötödik században a karácsony sokkal jelentősebb ünneppé vált, így ehhez kapcsolták az adventet, mely kezdetben egy hathetes időszak volt, de Szimpliciusz pápa négyhetessé formálta, VII. Gergely pápa pedig úgy módosította, hogy minden esetben négy vasárnapot öleljen fel.
Adventi szokások
Böjt
Az adventi időszakhoz különféle szokások tartoztak a magyar keresztény lakosság körében. Az egyik ilyen a böjt, aminek részeként tilos volt a hangos mulatozás, a házasságkötés, az embereknek pedig meg volt szabva, hogy mit ehetnek. Ez a hagyomány a 20. század közepére teljesen eltűnt, így ma a katolikus egyházban egyáltalán nincs is böjti szabályozás, csak ajánlások. Ilyen például a csend, a visszafogottság, az imádság vagy a lelki olvasmányok forgatása.
Szentcsalád-járás
A Szentcsalád-járás hagyománya a 20. század elején alakult ki. Magyarországon kevésbé ismert szokás – legalábbis ebben a formájában –, részeként pedig a hívő emberek a Szent család képét hordozzák házról-házra, minden nap más házhoz betérve, és ott imát mondva. Ennek a magyar megfelelője lett a Betlehemezés, ami szintén egy kiveszőben lévő adventi hagyomány.
Adventi koszorú
Még ma is rengeteg család otthonában találkozhatunk adventi koszorúval a kérdéses időszakban. Az egyik első ilyen koszorút Johann H. Wichern németalföldi evangélikus lelkész készítette el 1839-ben, melyen akkor még 24 gyertyát helyezett el, és ezek közül karácsonyig minden nap meggyújtott egyet. Mára a koszorú díszes, négy gyertya található rajta, melyek a négy adventi vasárnapot jelképezik. Ezeket általában vasárnaponként, a vasárnapi ebéd során gyújtják meg a családok.
Adventi naptár
Manapság csak a gyerekek csokigyűjtő naptáraként maradt meg a köztudatban, pedig a németektől származó hagyomány egészen 1900 körül kezdődött el. A legenda szerint egy német édesanya találta ki, akinek a gyermeke annyira türelmetlen volt az ajándékok miatt, hogy elkészített egy kartonpapírból álló, huszonnégy részre osztott kis dobozkát, melynek mindegyikébe egy-egy csokoládét rejtett el, amivel rögtön könnyedebbé vált a karácsony. Ez a kisfiú indította útnak később az első olyan adventi kalendáriumokat, melyek ma százával találhatók meg az üzletek polcain.
