A felnőttek többsége, de legalábbis az, aki eljutott a Mesehős oldalára, bizonyára egyetért abban, hogy olvasni igenis jó dolog. Sőt nemcsak jó, hanem fontos dolog azért, hogy ne váljunk agymosott és tévéfüggő emberré, akinek nincsenek önálló gondolatai és csak a csordaszellem hajtja.
Ha szeretnénk, hogy gyermekünk is egy önállóan gondolkodó felnőtt legyen majd egyszer, rendkívül lényeges, hogy megszerettessük vele az olvasást, csakhogy ezen a ponton rengeteget hibázhatunk, ezáltal akár egy életre is elvehetjük a kedvét ettől a csodálatos szokástól. Lássunk néhány tippet, amivel elősegíthetjük ennek a képességnek a kialakulását.
Nem lehet elég korán kezdeni
Az olvasás szeretetét már egészen korán, gyakorlatilag babakorban meg lehet alapozni a kicsiknek, méghozzá két fontos dologgal, melyek a következők:
- Olvassunk rendszeresen a gyereknek. Mesélhetünk neki fejből is, de lényeges, hogy nem kell feltétlenül estéhez kötni a dolgot, csapjunk fel egy könyvet akkor, amikor kedve van hozzá.
- Lényeges továbbá, hogy vegyünk már párhónapos korban saját könyvet a gyerekünknek. A babakönyvek megszerettetik velük a könyvbirtoklás örömét, később pedig erre építhetnek saját történeteket és rájönnek arra, hogy mennyi öröm található egy-egy ilyen kiadványban.
Először kezdjük közös olvasással
Ha gyermekünk megtanult olvasni, ne zúdítsunk rögtön a nyakába százoldalas regényeket, az olvasás tudománya még nem azt jelenti, hogy szereti is, megértette egyáltalán azt, mire jó ez az egész. Innentől kezdődig a pszichológia, amikor a szülőnek meg kell tanítania, rá kell vezetnie a lurkót arra, hogy mi a jó az olvasásban.
Emiatt lényeges először közösen elmerülni az olvasás tudományában, felváltva olvasgatni, gyakran meg-megállni, akár oldalanként szünetet tartani, hogy kérdéseket tegyünk fel, illetve ő kérdezhessen, ha nem ért valamit. Mindig térjünk ki az események kapcsán az érzelmekre, és ha tudunk, hozzunk példákat a gyermek életéből, hogy kialakulhasson egyfajta kötődés a könyvvel.
Csak olyan könyvet adjunk a kezébe, ami érdekli
Bár sokan örülnének neki, ha gyermekük életének irányvonalát befolyásolhatnák, azonban ez a valóságban biztosan nem fog működni, méghozzá a könyvekkel sem, ezáltal hiába adunk a kezébe autós vagy babás könyvet, ha őt jobban érdekli inkább a fizika, a tudomány vagy éppenséggel a földrajz, esetleg csak a csodák birodalmáért van oda.
Mi ismerjük a gyermekünket, ezáltal az érdeklődési körét is. Engedjük meg neki, hogy boldog gyerekkora legyen, ezzel egyetemben pedig azt olvasson, amit valóban szeret, ellenkező esetben kényszer, nyűg lesz neki az olvasás, így nemhogy megszereti, inkább meggyűlöli majd az egészet.
Bíztassuk is a gyereket az olvasásra
Persze azt azért ne felejtsük el, hogy a gyerekek többségét biztatni kell az olvasásra. Nem parancsolóan, inkább csak egyfajta rávezető jelleggel. Az egyik leghatásosabb, ha megkérjük arra a gyermekünket, hogy ugyan olvasson már el nekünk egy kis történetet, mert nagyon örülnénk neki, és valóban legyünk rá büszkék, dicsérjük meg, ha így tesz, mindettől elképesztően pozitív reakciók csapódnak majd le benne.
A biztatás nemcsak közvetlen, hanem közvetett dolog is lehet! Ez azt jelenti, hogy nemcsak a gyereknek kell sokat olvasnia, hanem nekünk is, ezáltal szülőként vegyünk kézbe sok újságot, képregényt vagy könyvet, hogy a gyerek lássa: mi is gyakran elmerülünk egy-egy olvasmányban, sőt örömünket leljük ebben, így rövidesen utánozni kezd majd minket.
