Egyszer volt, hol nem volt, a Káprázatok Tündérországának közepén, a Tarkaerdőben élt három barát: Csiri, a csöppnyi madár, Berci, a bátor bogár, és Szuszi, a szemüveges sün. Mindannyian ebben a bűbájos erdőben éltek, ahol a fák levelei szivárvány színben pompáztak, a szél lágyan zongorázott a fűszálakon és a patakok csillogó szivárványokon táncoltak.
Egy napon, a Tarkaerdőben, Csiri és Berci éppen az ágak között ugrándozott, amikor Szuszi izgatottan rohant hozzájuk.
-Fiúk! Fiúk! – kiáltotta Szuszi. – Találtam egy térképet a fa tövében, amely egy titkos kincshez vezet! Szerintem meg kell keresnünk ezt a kincset!
A barátok lelkesen összeborulva bólintottak.
– De mielőtt elindulunk – mondta Csiri – mindenképpen meg kell kérnünk a Tündérkirálynőt, hogy adja áldását a kalandra!
Így hát elindultak a Tündérpalotába. Amikor a palotába értek, megpillantották a Tündérkirálynőt, aki méltóságteljesen ült a trónusán, aranyló hajzuhatagja a földig ért. Mosolyogva bólintott a barátok felé, és miután megtudta, hogy a három barátnak mi a terve így szólt:
– Nyugodtan induljatok el – mondta. – De csak akkor találjátok meg a kincset, ha összetartotok és szeretettel segítitek egymást. 
Útjuk során a három kis hős különös és csodálatos helyeken járt. Először egy zöldellő réten át vezetett az út, ahol a virágok vidám dalokat énekeltek, és a pillangók bátorították őket. Aztán megérkeztek egy édesvízi tóhoz, ahol a halak tükröződő pikkelyeivel mutatták meg a térkép következő állomását.
De nem volt minden egyszerű és zökkenő mentes, hisz útjuk során rájuk támadt egy gonosz, dühös méhecske sereg, akik mindent és mindenkit megszúrtak, akik az útjába kerültek. Csiri, Berci és Szuszi kétségbeesetten keresték a kiutat. Ekkor Berci felkiáltott:
-Ne féljetek, barátaim! Emlékezzetek a Tündérkirálynő szavaira! Szeretettel segítünk egymásnak!
Csiri, aki a legkisebb közülük, bátran odarepült a méhecskékhez és kedvesen megszólította a őket:
– Méhecskék, ne haragudjatok ránk! Mi csak a kincset szeretnénk megtalálni, nem akarunk nektek ártani. Miért vagytok ilyen mérgesek ránk? Mi csak segíteni szeretnénk. Mit tehetünk értetek, hogy enyhítsük a haragotokat?
A méhkirálynő meglepődött a kérdések hallatán, majd így felelt:
– Kedves Csiri, mi méhek mindig is őriztük a kincset, és azokat, akik eddig meg akarták szerezni, ártó és veszélyes tettekre akarták felhasználni az erejét, ezért megpróbáltunk minden idelátogatót elijeszteni. De látom, hogy ti békés szándékkal jártok, és nem akartok ártani, ezért segítünk nektek megtalálni azt, amit kerestek. 
Csiri bátorsága és kedvessége meghatotta a méhkirálynőt, és így folytatta:
– Látjuk, hogy a Tündérkirálynő tanácsát követve összefogtatok és szeretettel fordultatok felénk. Ezért segítünk nektek eljutni a következő akadályig, és nem állunk többé az utatokba. Menjetek előre ezen az úton, – mutatott a méhkirálynő előre – ,mire beesteledik egy elágazáshoz értek majd, ahol a gombák fogják mutatni az utat a célotok felé. – majd olyan gyorsan eltűntek az erdő mélyén, mintha sosem jártak volna ott.
A három barát követte a méhkirálynő tanácsát mentek mendegéltek az úton és közbe próbáltak rájönni, hogy mit is jelent az, hogy : – „a gombák fogják mutatni az utat a céluk felé”. Ahogy ezen morfondíroztak egyszercsak megérkeztek az elágazáshoz. Igen ám, de mindenhol gombák voltak körös körül. Tanakodni kezdtek, hogy merre menjenek. Addig – addig törték a fejüket, amíg a nap üdvözölte a holdat a csillagokkal, majd alábukott a horizonton és ebben a pillanatban az elágazás egyik részénél csodák csodájára világítani kezdtek egysorban a gombák, kalapjaikat emelve mutatták, hogy merre kell menni.
A barátok tovább így folytatták útjukat, míg nem egy hatalmas, ősi fa alá értek. A fa odvában egy csillogó aranyszínű tojás lapult, amelyről a térkép is szólt. A három barát boldogan csodálta a tojást, de úgy tűnt, hogy valami hiányzik.
– A térképen rajta volt egy gyémánt, amely a tojás tetejére illik – mondta Berci. – De hol lehet?
Ekkor egy óriási sárkány bukkant fel előttük, szárnyait szélesre tárva, és tüzet okádva emelkedett a három jóbarát főlé.
– Hahahaha! – kacagott a sárkány. – Megtaláltátok a tojást, de a gyémánt az én birtokomban van! Csak akkor adom oda, ha legyőztök egy találós kérdésben!
Szuszi, aki mindig szeretett találós kérdéseket fejteni, bátran lépett elő.
– Rendben, sárkány! Tedd fel a kérdést, és ha legyőzöl, akkor elmegyünk, a kincs marad nálad, de ha nyerünk akkor a hátadon kell minket hazavinni a gyémánttal együtt.
A sárkány beleegyezett az alkuba és magabiztosan feltette a találós kérdést:
– Mi az?
„Bármerre jársz veled van,
Ott lohol a nyomodban,
De mikor a Nap lemegy,
A sötétben elveszted!”
A három barát összesúgott, majd Szuszi mosolyogva válaszolt:
– Az árnyékunk!
A sárkány meglepetten és dühösen felordított, de végül elismerte a vereségét. A gyémántot átnyújtotta Szuszinak, aki óvatosan a tojás tetejére illesztette. A tojás hirtelen felnyílt, és belőle egy csodálatos fény áradt, amely átölelte a három barátot.
A sárkány alázattal hajolt meg a három hős előtt. A szeretet ereje járta át Csirit, Bercit és Szuszit, akik tudták, hogy barátságuk örökre megpecsételődött. Tudták, hogy mindenben számíthatnak egymásra, amíg a szeretet él a szívükben.
Sárkányháton érkezett meg a három barát a Tündérkirálynőhöz, hogy megünnepeljék a hősök sikerét.
Csiri, Berci és Szuszi boldogan álltak egymás mellett, miközben a Tündérkirálynő gratulált nekik.
– Jól végeztétek a feladatot – mondta. – Bebizonyítottátok, hogy a szeretet és az összetartás ereje minden akadályt legyőz. Most pedig, hogy megtaláltátok a kincset, az egész Tarkaerdőben béke és boldogság lesz, amely mindannyiunk szívét megtölti örömmel.
A barátok sárkányháton visszatértek a Tarkaerdőbe, és újra együtt éltek a többi állattal.
Csiri, Berci és Szuszi híre eljutott a világ minden tájára, és sokan jöttek el, hogy megcsodálják a kincset, amely most már nem csak a Tarkaerdő, de az egész Tündérország büszkesége is volt.
Azóta is, ha arra jársz, láthatod Csirit, Bercit és Szuszit a Tarkaerdőben, ahogy együtt játszanak, nevetnek, és sosem feledkeznek meg a Tündérkirálynő tanácsáról. A szeretet, a barátság és az összetartás ereje ugyanis mindig átsegít a nehézségeken, és ezt a három barát minden nap újra és újra bebizonyítja. Így éltek mindannyian boldogan a Tarkaerdőben, és amíg együtt voltak, semmi nem állhatott az útjukba.
A szeretet és az összetartás ereje azóta is ott él a szívükben, és szép példát mutat mindazoknak, akik elég bátrak ahhoz, hogy a barátságra és a szeretetre építsék életüket.
