Elképesztően nagyot fordult a világ az elmúlt néhány évben a gyereknevelés tekintetében. Főként a liberális gondolkodásmódnak köszönhetően ma már egyenesen bűnöző, ha valaki meg meri pofozni vagy hangosabban rá mer kiabálni a gyermekére.
Sok esetben halljuk tehát, hogy nagymamáink nevelési módszerei közül rengeteg hiányzik a mai gyermekeknek, és itt most nem feltétlenül a kiadós atyai pofonokra gondolunk, azonban olyan dolgokról beszélünk, melyek sajnos nagyon sok modern szülőből teljesen kivesztek. Lássuk, hogy melyek ezek!
A gyerekeket szabadabban nevelték
Bár egészen nonszensz, de mégis úgy fordult a világ az elmúlt néhány évben, hogy a modern szülők éppen a szabadság (egyenlőség és egyebek nevében) gyakorlatilag minden olyan dolgot megengednek a gyermekeiknek abban a hitben, hogy ezzel szabadok, miközben bezárják őket. Virtuális világokba, falak közé, magányba taszítva.
Ez azonban nem szabadság, a gyerekek ebből jellemzően semmit sem tanulnak. Éppen ellenkezőleg, csak korlátozzuk őket. Mert mi volt régen? A gyerekek reggel eltűntek otthonról, és sokszor csak délben, valamint sötétedéskor kerültek elő. Nagyanyáink annak ellenére bíztak bennünk, hogy nem tudtak ránk csörögni okostelefonon. Persze féltettek minket, de tudták jól, hogy a gyerekek helye a szabadban, más gyerekek társaságában van.
A fegyelmezésből minden felnőtt kivette a részét
Éppen a fenti szabadosság miatt fontos volt, hogy ha egy gyerek rosszalkodott, akkor azt minden további nélkül helyre tehette egy felnőtt. Nem erőszakkal, de rászólhatott a csínytevőre, ha szükség volt rá. Ma ez elképzelhetetlen lenne, hiszen a szülők zöme kikéri magának, ha gyermekére valaki más rá merészel szólni.
Még akkor is, ha teljesen jogosan tette ezt. Nem kevés vita, sőt rendőrségi ügy keveredett már ebből, és különösen népszerű a probléma az oktatási intézményekben, ahol gyakran a tanárokat hurcolják meg, ha fegyelmet és rendet próbálnak tartani. Márpedig más felnőttek fegyelmezése ma is jól jönne sok elszemtelenedett gyereknek, akik nem találják a helyüket a társadalmi hierarchiában.
Nagymamáink nem sikeres, hanem boldog felnőtteket akartak nevelni
Alighanem az egyik legfontosabb pont és különbség a mai gyermeknevelés kapcsán, hogy nagymamáink bizony úgy nevelték a gyermekeiket, hogy azokból jó munkások, derék emberek legyenek. Nyilván más világ és más felfogás volt, azonban egy dolog kapcsán ma is lényeges lenne vissza-visszanézni néha, és megfogadni az öregek tanácsát.
Ez pedig nem más, minthogy az akkori szülőket nem érdekelte – vagyis inkább nem mindenkit –, hogy a gyermekből éltanuló legyen, hogy sikeres professzor és gazdag ember legyen, mert ilyesmi nem foglalkoztatott akkoriban senkit sem. A cél az volt, hogy a gyermek boldog legyen, és így boldog felnőtté válhasson, méghozzá stresszmentesen.
A gyerekek segítettek a házimunkában
Generációk nőttek fel úgy, hogy nem tudtak elmosogatni egy tányért, fogalmuk sem volt arról, hogyan kell főzni, vagy beindítani a porszívót. Ez a nevelés hibája abból a szempontból, hogy sok szülő inkább maga végzi a munkát, csakhogy a gyerek tanulhasson, a sokadik különórára menjen a héten vagy csak egyszerűen elmehessen valami drága helyre a barátaival.
Ezek közül azonban egyik sem jó példa vagy minta, ellenben a házimunkával. A gyerekeknek igenis segíteniük kellene ebben, legalább a hétvégéken. Ezzel a szülők dolgát is megkönnyítenék, miközben ők is sokat tanulnának a munka tiszteletéről.
