A gyereknevelés nem egy könnyű műfaj, ebben alighanem mindenki egyetért, akinek van legalább egy gyermeke, és a lurkó legalább néha szokott rosszalkodni. Ilyen esetekben nagyon nehéz megállni, hogy ne kiabáljunk a gyerekkel, azonban a Harvard Orvosi Iskola tanulmánya szerint nem a legszerencsésebb, ha ezt a módját választjuk a fegyelmezésnek.
Hogy még mindig jobb, mintha felpofoznánk? Ez tény és való, azonban léteznek más alternatív fegyelmező módszerek, melyek talán több türelmet igényelnek a szülőtől. Erről azonban majd egy másik cikkünkben beszélünk alaposabban, ezúttal azt vizsgáljuk meg, hogy miért nem szerencsés a gyermek szemszögéből, ha kiabál vele a szülő.
A kiabálással csak a saját dühünket vezetjük le
Végiggondoltuk már, hogy mire jó a kiabálás valójában? Változik tőle a gyerek viselkedése? Hosszabb távon semmiképpen sem, nagyon sokszor inkább ellentétes hatás vár ránk. Hogy akkor mégis miért kiabálunk? Talán megdöbbentő, de a kutatások szerint a szülők inkább a saját dühüket vezetik így le.
Csakhogy ezzel rengeteg kárt tehetnek lelkileg a gyermekben. A kiabálásra ugyanis a piciben védelmi reakciók indulnak be, az agyuk pedig fenyegetést jelez, menekülést, ami ijesztően hangzik, de egyfajta ősi ösztönösség, amitől a pici zaklatottá válik, nem érzi magát biztonságban, kizökken abból a közegből, ahol békésen lehetne beszélni vele.
A kiabálással rontjuk az önértékelését
Az önértékelési zavarokkal küzdő felnőttek zömével gyerekkorban rengeteget kiabáltak. Hogy mi az összefüggés? Alighanem egyértelmű: ha kiabálunk a gyermekünkkel, akkor azok később hajlamosabbá válnak a szorongásra és a depresszióra, miközben csökken az önértékelésük. Ilyen háttérrel lehetetlenség egészséges felnőtté válniuk!
A szülő és gyermek kapcsolatra is rossz hatással van
Tévedés azt hinni, hogy a veszekedés után jobb lesz a kapcsolat a gyermek és a szülő között. Egy ideig, amíg a gyermek nagyon kötődik az édesanyához és az édesapához, előfordulhat, hogy a veszekedések után jobban bújuk, ez azonban inkább a megalázás, az önértékelési zavar miatt van így. Később a kiabálás csak még jobban fokozza a két fél közötti konfliktust, egyre jobban elmélyítve a negatív érzéseket, ami soha nem szerencsés.
Viselkedési problémákat okoz a kiabálás
A kiabálás a tudomány jelenlegi állása szerint a keményebb fegyelmezési formák közé sorolható. Amerikai tanulmányok bebizonyították ezzel kapcsolatban, hogy a verbális bántalmazás annyira kemény fegyelmezési módszer, hogy legalább olyan hatással van a gyermekre, mint a nonverbális típusok, és emiatt súlyos viselkedési problémák alakulhatnak ki a gyermekeknél.
Ez a gyakorlatban például akár az iskolai eredmények romlását is eredményezheti, de a megfigyelések szerint a magatartás romlása szintén ide sorolható. A Nemzeti Orvostudományi Könyvtár egyik kísérletéből kiderült, hogy a túl gyakori hangos kiabálás még a gyermek agyi fejlődésére is rossz hatást gyakorolhat.
Kommunikációs zavart eredményez a kiabálás
A gyermekek számára a szülők jelentik minden esetben a példát, a mintát. Ha a szülők állandóan kiabálnak velük, akkor a picik nem sajátíthatják el, hogyan kell szabályozni az érzelmeiket, nem tudják azt sem megtanulni, hogy miképpen kell helyesen kommunikálni, megoldani a problémákat, hiszen velük is csak folyamatosan kiabáltak. Azok a szülők, akik hamar elvesztik a türelmüket, a gyerekek számára is azt a példát mutatják, hogy frusztráció esetén reagálják túl a helyzetet.
