Egyszer volt, hol nem volt, egy távoli királyságban, ahol a napfényes hegyek és a zöldellő erdők ölelkeztek, élt egy fiatal hercegnő, Lilien. A király és a királyné legkisebb gyermekeként ő volt a trón harmadik örököse. Két bátyja, Malendir és Isendril, rettenthetetlen harcosok voltak, akik hírnevet szereztek a királyságban és azon túl is. Lilien mindig felnézett rájuk, és titokban arról álmodott, hogy egyszer ő is nagy harcos lesz.
Bár a király és a királyné szerették Lilien, úgy vélték, hogy a harc nem illő elfoglaltság egy hercegnő számára. Ők inkább azt szerették volna, ha Lilien az udvarban tanulja meg a királyi protokollt és a diplomáciát, hogy az udvari életben jól boldoguljon, mikor majd férjhez megy.
Ám Lilien nem törődött ezzel, és titokban elhatározta, hogy megtanulja a harcművészetet. Minden éjjel, mikor a kastély lakói mélyen aludtak, elosont a szobájából és titokban edzett a kastély kertjében. Egy napon találkozott egy kis sasmadárral, Sárivennel, aki hamarosan a hercegnő legjobb barátja és segítője lett. Sáriven mindig ott volt mellette, és mindent megtett, hogy segítse Lilien a harcművészetek elsajátításában.
Az évek során Lilien ügyessége és bátorsága nőtt. Egyik nap a királyságot fenyegető veszélyről érkezett hír: a sötétség nagy ura, Zordarion, elfoglalta az ország északi vidékeit, és fenyegette a királyság szabadságát. Egy ősi jóslat szerint egy váratlan hős szabadítja majd meg a népet a sötétség uralma alól.
A király és a királyné féltették Lilien és a királyság jövőjét. Malendir és Isendril összegyűjtötték a hadsereget, hogy megküzdjenek Zordarionnal, de a csata elveszettnek tűnt. Lilien tudta, hogy itt az ideje, hogy megmutassa, mire képes.
Mikor elérkezett a nagy nap, Lilien titokban csatlakozott a hadsereghez úgy, hogy páncélos lovagnak álcázta magát. A csatában Lilien bebizonyította, hogy ő is éppoly bátor és ügyes harcos, mint a bátyjai. Sáriven, a kis sasmadár, az ég felől figyelte a csatát, és segített Lilien eligazodni a harctéren, valamint jelezte, ha veszély közeledett.
A csata hevében Lilien és Zordarion egymással szemben találták magukat. A hercegnő minden erejét és megtanult harci tudását latba vetve küzdött a sötétség nagy urával. A hatalmas ütközet után Lilien győzedelmeskedett, és Zordariont legyőzte. Ezzel a királyság ismét szabad lett, és a jóslat beteljesült: a váratlan hős, aki megmentette a népet, nem volt más, mint Lilien, a hercegnő.
A hír a győzelemről villámgyorsan terjedt a királyságban. A király és a királyné elámultak lányuk bátorságán és ügyességén. Büszkén ölelték magukhoz Lilient, és bocsánatot kértek tőle, amiért eddig nem látták elég tisztán a leányuk igazi képességeit és a jóslat beteljesedését.
Malendir és Isendril is elismerően bólintottak Lilien felé. Büszkék voltak húgukra, aki bátorságával és kitartásával megmentette a királyságot. Ők maguk is elismerték, hogy Lilien igazi harcosként cselekedett, és méltó volt a jóslatban megjövendölt hősi szerepre.
Azóta Lilien az egész ország hőseként ünnepelték, és bebizonyította, hogy a hercegnők is lehetnek bátor harcosok. A király és a királyné is elismerték Lilien képességeit, és engedték, hogy továbbra is gyakorolja a harcművészetet. A királyság pedig soha többé nem kételkedett a hercegnő bátorságában, és Lilien neve örökké bevonult a történelembe, mint a királyság megmentője.
