Sokak szerint ahhoz, hogy testvéri szeretet alakuljon ki a gyerekek között, elengedhetetlenül fontos az, hogy kisebb korban féltékenyek legyenek egymásra, és versengjenek a másikkal. Akárhogyan is legyen, a szülőnek a legtöbbször sajnos bele kell avatkoznia azért, hogy a helyzetet egy kicsit normalizálja.
Hogy milyen lehetősége van ilyenkor egy szülőnek úgy, hogy közben ne foglaljon állást egyik gyermeke mellett sem, hogy ne érezze azt valamelyik, hogy kevesebb figyelem jut rá? Ehhez gyűjtöttünk össze néhány tanácsot az alábbiakban.
Ha baba születik a családba
Testvéri féltékenység általában akkor alakul ki elsőként – bár ez nem törvényszerű –, amikor nagyobb gyermek mellé első testvér születik. Aki addig egyke volt és osztatlan figyelmet élvezett, most hirtelen úgy érezheti magát, hogy háttérbe szorult, tehát nem meglepő, hogy kialakul egyfajta féltékenység.
Mit tehetünk ilyenkor? Példának okáért azt, hogy soha ne kenjük a babára azt, hogy nincs időnk a nagyobb gyermekkel foglalkozni. Nem tudunk játszani vele, mert a babát kell etetnünk. Ezzel nagyon másodlagosnak érezheti magát a nagyobb gyermek, így érdemes lehet odafigyelni a tálalásra. Például: menjen el kezet mosni vagy segítsen nekünk ebben-abban, és utána egy kicsit játszunk vele.
Ugye, hogy mennyivel másként hangzik? A végeredmény mégis ugyanaz! Sőt, ha a nagyobb gyermeket bevonjuk a kicsi gondozásába, ha a segítségét kérjük, akkor a féltékenység helyett elősegíthetjük a ragaszkodás kialakulását kettejük között. Ha segít, mindig dicsérjük, érezze azt, hogy fontos és hasznos volt nekünk.
Persze ne csak a babával együtt foglalkozz a nagyobbik gyermekkel. Legyen minden nap legalább egy óra, amikor csak együtt vagytok. Ha hazaért apa – vagy anya – a munkából, ha tud segíteni a nagyszülő, ha alszik a pici. Muszáj időt szakítanod rá, mert nem azért vállaltál gyermeket, hogy lelki roncs legyen belőle.
Ha nagyobb testvérek versengenek egymással
Kicsit keményebb dió, ha nagyobb gyermekek versengése és féltékenysége a téma. Elkerülhetetlen a legtöbb testvér között, hogy minél nagyobbak lesznek, annál többször versengenek vagy irigykednek. Ha ez előfordul, nagyon hasznos lehet például megosztani köztük a felelősséget.
Miről van itt szó? Leginkább arról, hogy ha tudjuk is, hogy ki volt a hibás, soha ne tegyünk köztük különbséget, mindkettő veszekedett, mindkettő verekedett, mindkettő benne volt a dologban, teljesen mindegy, hogy melyik kezdte!
Ezen a vonalon haladva érdemes lehet mindig elkerülni például a kettejük összehasonlítását. Nincs két egyforma gyerek, az egyik jobb lesz ebben, a másik abban. Ha irigyek egymásra, akkor üljünk le velük, akár együtt, akár külön-külön, és bátran világítsunk rá ezekre az előnyökre és hátrányokra. Pont attól jók, és pont azért szeretjük őket, mert nem ugyanolyanok, mert másban jók!
Bár fontos, hogy együtt is legyetek, illetve legyenek, azért lényeges, hogy a gyerekek néha külön-külön is töltsenek némi időt a szülőkkel. Különösen akkor lényeges ez, ha valamelyik úgy érzi, hogy az egyik szülő jobban szereti a testvérét, mint őt. Ezeket a helyzeteket nagyon jól lehet egyensúlyozni ezzel az egyszerű taktikával. Érdemes ezt valami közös hobbival vegyíteni, hogy a közös időtöltés erősítse a köteléket, amivel éreztethetjük vele, hogy nekünk ő is ugyanolyan fontos, és ugyanúgy van rá időnk.
Ha mégis előkerül a féltékenység, mindig beszéltessük ki velük a problémákat, bátran ültessük le őket egymással szembe, és emlékeztessük őket arra, hogy eljön majd az idő, amikor anya és apa nem lesz, és akkor csak ők maradnak egymásnak. Ezért jobb lenne az összhangra törekedni az irigység, illetve a széthúzás helyett.
