A legtöbb családban komoly gondot okoz a gyermekek megszületését követően az, hogy miként alakuljon az alvás? Sok szülő eleve úgy tervez, hogy köztük vagy mellettük alszik a baba, de vannak egészen eltérő megoldások, éjszaka bóklászó anyukák és gyerekek, egyedül alvó apukák és így tovább.
A legtöbb problémát az jelenti, hogy együtt aludjunk-e a gyerekünkkel vagy nem? Sokan a fél karjukat is odaadnák azért, ha tudnák erre a jó választ, csakhogy bármennyire is szeretnénk, feltúrhatjuk érte az egész világhálót, megkérdezhetünk szakembereket, kőbe vésett szabályokat mégsem fogunk találni. Iránymutatásokat azonban igen!
Az első hónapokban könnyebb a babával aludni
Sok szülő megfogadja még a szülés előtt, hogy az első néhány hetet követően a kisbaba átköltözik a számára kijelölt szobába, és minden olyan lesz, mint régen volt. Az esetek 99,99 százalékéban, 0,01 pontos hibaszázalékkal kijelenthető azonban, hogy az első hónapok, sőt nagyon sok esetben az első évek úgy telnek el, hogy a szülők és a baba egy szobában, sokszor egy ágyban alszanak.
A helyzet ugyanis az, hogy az első hónapokban sokkal könnyebb, ha ott vagyunk a baba mellett. Rögtön meg tudjuk nyugtatni, ha felsír, azonnal fel tudjuk venni, ha éhes, ha pelenkacserére van szüksége, egyszóval időben tudunk reagálni mindenre, és ha felébredt bennünk az anyai ösztön, akkor természetesen úgysem tudunk majd elszakadni tőle éjjelre sem.
Amit itt fontos kiemelni, hogy ha az első hónapokat a babával is töltjük, mindig ügyeljünk arra, hogy ez ne menjen a mi vagy a párunk pihenésének rovására. Velünk egy ágyba, kettőnk közé sose fektessünk gyereket, maximum az ágy mellé egy külön babaágyba, vagy bébiöbölbe, máskülönben egy szemhunyást sem alszunk majd éjjelente.
Tudjuk, hogy mikor kell elszakadni
Rengeteg szülő ott hibázik ebben a kérdéskörben, hogy bár odaengedték maguk mellé a gyermeket, azonban a tőlük való elszakadásra már nem képesek, vagy nem tudják felismerni, hogy mikor lenne érdemes átvinni a másik szobába a picit. Nyilván ez egy gyereknél pláne nehéz kérdés, de az elszakadást jobb mielőbb megejteni, mert a bölcsőde vagy az óvoda kíméletlen lesz.
A közös alvástól való elszakadásra legkésőbb 2-3 éves korban van szükség, de a leginkább akkor, amikor az apróság először átalussza egyedül az éjszakát, nem kel fel inni, pisilni. Hogy ez kinél és mikor alakul ki, az egészen változó, vannak gyerekek, akiknél már kétéves korban, de olyan eset sem kizárt, amikor csak 4-5 évesen jön el az ideje.
A lényeg, hogy próbálkozzunk, hogy a pici szokja, megértse: anya és apa együtt alszanak, ő pedig egyedül vagy a testvérével a másik szobában, ez az élet rendje. Nyilván ez nem megy egyik napról a másikra, fontos odafigyelni a pici lelkivilágára is közben – sőt, ez mindennél fontosabb –, de ha nem kezdjük el az elszakadást idejekorán, az legalább ugyanolyan káros lehet hosszabb távon.
A kései elszakadás a párkapcsolatot is rosszul érintheti
A felnőtt pároknak, egy apának és egy anyának vannak bizonyos szükségletei, azaz szeretnének szexuális életet élni, ami a gyermek mellett csak nagy ügyeskedések árán, a másik szobában, a fürdőszobában, kapkodva és lopva valósulhat meg. Ebbe egy idő után bele lehet fáradni, az állandó kialvatlanság, valamint az egyéb nehézségek miatt pedig még több probléma jelentkezhet.
Ezek lassan, de annál biztosabban felemésztik a legerősebb kötelékeket is, márpedig a harmonikus párkapcsolat egyik alapja a szexuális élet fenntartása. Ez azonban kifejezetten nehezen rendszeresíthető, illetve valósítható meg, ha az anya mindig a gyermekkel alszik.
