A rajzfilmek világában hosszú évtizedek óta olyan súlyos túltermelés van, hogy kis túlzással lehetetlenség minden egyes új megjelenést nyomon követni, illetve megismerni. Ennek köszönhetően rengeteg olyan rajzfilm merült feledésbe az idők folyamán, melyek egyébként nagy figyelmet érdemeltek volna. Cikksorozatunk részeként néhány ilyen elfeledett klasszikust szeretnénk elővenni és újra bemutatni olvasóinknak!
Beszélő kutyák csodacsontja
A rendszerváltás előtt megjelent külföldi rajzfilmek zöme a vasfüggönyön túlról nagyon ritkán jutott el Magyarországra. Ha voltak is kivétel, azokat a minőségi utómunka, így a szinkron ellenére is háttérbe szorították a sajátgyártású tételekkel szemben, így történhetett például, hogy a Beszélő kutyák csodacsontja című rajzfilmre is csak nagyon-nagyon kevesen emlékeznek.
Az eredeti címén Pound Puppies and the Legend of Big Paw egy amerikai rajzfilm, mégpedig az egészestés változatok közül, melyet eredetileg 1988-ban mutattak be, és a Beszélő kutyák címmel ismert rajzfilmsorozat alapján készült. Érdekesség, hogy a rövid epizódokból álló sorozat itthon szinte egyáltalán nem ismert, míg erről a nagyobb hangvételű alkotásról azért sokkal többen hallottak annak idején, de mára sajnos szinte teljesen feledésbe merült.
A helyzetet az sem javítja, hogy a mű 1990-ben megjelent VHS-en, miközben magas minőségéből kifolyólag olyan csatornák is vetítették, mint például a TV2 vagy az HBO, amit csak nagyon kevés rajzfilm mondhat el magáról. A Pierre DeCelles rendezésében elkészült, és Donald Kushner, valamint Peter Locke produceri munkája mellett formálódott alkotás tehát csak karnyújtásnyira volt attól, hogy itthon igazi legenda váljon belőle.
Erre pedig nagy esélye volt a minőségi szinkronok miatt is, hiszen a tengerentúlon óriási sikernek örvendő műhöz felénk olyan színészek adták a hangjukat, mint Szombathy Gyula, Benedikty Marcell, Andresz Kati, Vadász Bea, Schnell Ádám, Melis Gábor, Farkasinszky Edit, Loppai László vagy Gruber Hugó, tehát a korszak legismertebb hangjai.
Mindehhez hozzátartozik, hogy az amerikai rajzfilmgyártás már a nyolcvanas években mérföldekkel megelőzte az európai szintet, így még mai szemmel is jól érzékelhető, hogy mennyire előbbre jártak ezen a téren a tengerentúliak. Persze aki annak idején látta a mesét, az emlékezhet rá csak igazán, hogy mennyire nagy szó volt ez a megjelenés.
A történet
A Beszélő kutyák csodacsontja kapcsán nagyon nehéz röviden beszélni a történetről, hiszen az mai szemmel meglepően összetettre sikeredett, noha mindez azért természetesen egyáltalán nem ment a közérthetőség rovására. A cselekmény középpontjában egy csapat kutyakölyök áll, akik ugyanolyan szintű szereplők, mint az emberek, beszélnek, érzéseik vannak, élik életüket és így tovább.
A sztorihoz kapcsolódik továbbá egy különleges csodacsont, amit egy kimagasló biztonsági rendszerrel ellátott múzeumban őriznek, noha az a hír járja, hogy ezt a különleges ereklyét senki sem tudja ellopni. Csakhogy egy reggel meglepő dolog történik, a csont eltűnik, a beszélő kutyusok pedig elhatározzák, hogy utánajárnak a rejtélynek és visszaszerzik az ellopott tárgyat.
A tanulság
Azon túl, hogy mai szemmel is csinos animáció jellemzi, a Beszélő kutyák csodacsontja egy tipikus oktatómese lehetne a Disney mesék árnyékában a jó és a rossz örökös küzdelméről, illetve arról, hogy a rosszak mindig elnyerik méltó büntetésüket, a jók pedig ha nagy nehézségek árán is, de elérik céljukat, miközben a jutalmuk sem marad el.
Ezen felül a beszélő kutyák kiemelkedő tanúbizonyságot tesznek a szeretetről, a barátságról, az összetartásról, a becsületességről és a hűségről, csupa-csupa olyan tulajdonságról, melyek a mai kor emberéből gyakran hiányoznak, így a gyerekek kiváló példát láthatnak belőle.
