Volt egyszer egy ajándékbolt a kisvárosi utca egyik sarkán. Sok fiatal, idős és gyerek tért be ebbe a kicsinyke boltba. Az emberek nemcsak magát a üzlet kínálta tárgyakat szerették, hanem az eladó hölgyet is, aki nagyon kedves volt mindenkivel, aki betért hozzá. Nagy szeretettel készítette az ajándékozni kívánt tárgyakat is, amiket készen megvettek a kereskedésben vagy amit rendeltek.
Az ajándékbolt egyik polcán sok más társával együtt lakott egy kicsi lufi. A társaitól igen eltért, hisz kisebb is volt, mint a többiek és hát a színe miatt is sokszor pironkodott, mert szó szerint túl sokszínű volt, ugyanis többi társával ellentétben, őt maradék festékekkel díszítették.
Társai gyakran gúnyolták, kinevették kinézete miatt és a kis lufi sokszor volt szomorú és magányos.
Különcnek érezte magát és mindig arra vágyott, hogy egy legyen a társai közül. Gyűlölte azt, amilyen és arra vágyott, hogy ő is fényes egyszínű lufi legyen, aki nem lóg ki a katonás sorból, és nem különbözik a társaitól. Akkor talán neki is lehetnének barátai és teljesíthetné küldetését, ő is okozhatna valakinek mosolyt az arcára és boldogságot a szívébe.
Így elmélkedve a polcon mély álomba merült, majd hirtelen ajtónyitásra lett figyelmes. Nevetgélve egy fiatal pár jelent meg az ajtóban. A kedves boltos hölgy nagy mosollyal fogadta őket és kis beszélgetés után az üvegedény felé vették az útjukat, ahol a kis léggömb a társaival lakott. A fiatal pár léggömböt szeretett volna venni gyermekük születésnapjára és nem csak egyet, hanem vagy fél tucatot. Ahogy közeledett feléjük a pár, mind kihúzták magukat, fény felé fordultak úgy, hogy megcsillanjanak rajtuk az ablakon besütő nap sugarai, hogy így még fényesebben tündököljenek és így feszített mind egytől egyig. Mind kiválasztott akart lenni, és egyszer csak megjelent „A” kéz, a mindenható kéz, ami majd segít betölteni a választott lufik sorsait. A kis lufi megörült, nem hitt a szemének, a kéz, ami belenyúlt az üvegbe, felé nyúlt, hogy kiválassza. A kis lufi az örömtől, teljes szívében remegett és remény töltötte el a szívét, hogy most megmutatja, hogy ő is ér valamit. Bebizonyíthatja a társainak azt, hogy attól, hogy valaki kicsi és sokszínű még ér valamit ebben a lufilétben, hogy neki is sikerülhet az, ami a többieknek….és végre vége a sok bántásnak. Remegett körülötte minden, a sokszínűsége egyszerre egyszínűvé vált, méghozzá vörössé, az izgalomtól. A remegés egyre fokozódott és a kéz megérintette, majd megfogta és elkezdte kihúzni az üvegből.
Mire kiemelkedett az otthont nyújtó üvegből, abban a pillanatban kicsúszott a kézből és zuhanást érzett. Kezdett visszazuhanni az üvegbe, de a zuhanás után hirtelen csattanást hallott, ezzel egyidőben hideget és nedvességet érzett egész testén, majd a nagy kiabálásra kinyitotta a szemét és rájött, hogy mindez csak álom volt.
A nagy remegés olyan erős volt, hogy kimozdította a helyéről az üvegedényt, amibe mind együtt laktak. Az üvegházuk darabokra tört és ők a hideg padlóra estek, amit a boltos felmosott mielőtt hazament. Ott feküdtek az üvegszilánkok között vizesen és dühösen.
Társai álltak felette mérgesen, a nap nem sütött az ablakon át, hanem az éjszaka árnyai vették körül és a hold is csak annyira világított be a hogy a többi léggömb szemei szikráit és dühös arcukat megvilágítsa. A kis lufi kezeivel eltakarta a szemeit és várta, hogy mi történik. A lufitársak, ezt látva inkább arrébb csúsztak a nedves hideg padlón, eltávolodtak a kicsi színes ballontól, magára hagyták, aki szomorúságában, könnyek között elaludt és megint álmodott…
…álmában tavaszi kertben volt és gyerekek zsivaja töltötte be a területet, akik boldogan szaladgáltak milliónyi lufik között. De ő nem a sok egyforma lufik között volt. Ő fényes volt és minden színében csillogott, annak a kisfiú karjára volt rögzítve, akit éppen ünnepeltek. A kisfiú nevetve szaladt elől, a többiek pedig utána.
Érezte a nap melegét és a szélben sütemény illata kavargott. Az ajándékok körben voltak és „Boldog születésnapot!” felirat hullámzott a süteményes asztal felett. A fiú fekete kiskutyája boldogan csaholt körülöttük és a fák ágain madarak szerelmesen csipogtak. A nagy szaladgálásban egyszer csak a kisfiú csuklójáról lecsúszott az őt tartó szalag és emelkedni kezdett a felhők fölé. A felhők között valamiféle ismerős, biztonságos érzés kerítette hatalmába, ami egyre erősebbé vált, mire kinyitotta a szemeit. Az eladó hölgy volt az. Gondosan, szeretettel megtörölgette őt és társait, majd egy új üvegedénybe visszatette őket arra a polcra, ahol eddig voltak.
Alig végzett a boltos hölgy a rendrakással, egy fiatal jó kedélyű férfi jelent meg az ajtóba és kérte a luftballonokat. Nem volt kivétel. Minden lufira szükség volt a ma délután tartandó születésnapi party-ra. Megbeszélték, hogy zárás előtt eljön értük. A kis lufi az elmúlt éjszaka után nem merte kimutatni végtelen boldogságát, így csak magában örült.
A boltos hölgy szép sorban fújta fel a léggömböket egymás után, akik kövéren dagadtak a büszkeségtől. Szépen, katonásan sorakoztak egymás mellet egy csokorban, végül, legutoljára a kis lufira került a sor. Eközben megjött a férfi, de ezúttal nem egyedül érkezett, hanem a felesége és a kisfia is vele tartott. Figyelték, hogyan válik a kis lufi naggyá.
A boltos hölgy, elkezdte megtölteni a kis lufit héliummal, ahogy nőtt, egyre nagyobb lett és egyre szebbé vált. A sokszínűség mellett még csillámok is megjelentek rajta, ami még különlegesebbé tette őt. A nap fényében tüzes golyóként ragyogott. Ragyogott, de nem csak kívülről, hanem belülről is.
A kisfiúnak azonnal megtetszett a kis lufi, – aki most már nem is volt kicsi – , kérte, hogy hadd lehessen az övé. A kisfiú csuklójára rákötötte a boltos hölgy a most már nagy ballont, aki kiszaladt a térre, hogy megmutassa a kiskutyájának és a barátainak, hogy milyen szép lufija van. Mindenki a kisfiú lufijában gyönyörködött. A téren megterített asztalon ott volt, a felirat, hogy „Boldog születésnapot!”.
A fák ágain csiripeltek a madarak, a szélben sütemény illata szállt és a volt társai nem tudták levenni a szemüket a kis lufiról, aki teljes , immár nagy ballon pompájában tündökölt. Akinek olyan nagy volt a szíve, hogy örömében meghasadt, hogy minden ott lévő gyereknek jusson belőle egy darab.
