A rét zöldellő harmatos fűszálain megpihenő vízcseppekben tükröződött a napfény. Rügyet bontani vágyó fák és már bimbózó virágok várták, hogy nyithassák színes kelyheiket. Egy hirtelen jött légáramlattól bólogatva válaszoltak a langyos szellő lágy simogatására, ami a Tavasztündér érkezését jelentette.
Egy nap, amikor a Tavasztündér a réten sétált, egy későn ébredő kis növényt vett észre.
- Kicsi virág, miért ébredtél csak most? – kérdezte a tündér.
- Ó, kedves Tavasztündér, aludtam és gyönyörűt álmodtam, ezért ébredtem csak most– felelte a virág.
A tündér szeretettel fogadta be a kis növényt, és úgy döntött, hogy gondoskodik róla, hogy belőle is gyönyörű virág váljon.
A Tavasztündér és a kis növény közösen töltötték az idejüket, nap mint nap beszélgettek és együtt játszottak. Ahogy telt az idő, a kis növény gyönyörű virággá nőtte ki magát, és büszkén állt a rét közepén.
- Te vagy a legszebb virág a réten! – mondta a tündér neki egy napon.
Időközben a Nyártündére is megérkezett, és a Tavasztündérnek mennie kellett. Mielőtt távozott, megígérte a kisvirágnak, hogy visszajön érte.
A kisvirág türelmesen várt. A Nyártündére meleg napsütéssel és friss esővel segítette a növények növekedését.
- Köszönöm, Nyártündér, de várakozom a Tavasztündérre – mondta a kisvirág.
A nyár után az Ősztündére érkezett, és hűvös szellők jártak a nyomában. De a kisvirág még mindig várt, hitte, hogy nem hagyja cserben a barátja. A kisvirág levelei hullani kezdtek, színei lassan megfakultak, de egy dolog fénylett előtte, az pedig a Tavasztündér ígérete.
- Hideg idő lesz, kisvirág! – figyelmeztette az Ősztündér.
Erős északi szélen érkezett a Téltündére, a kisvirág egyre jobban fázott és jeges páncélba öntötte őt, de a szirmokon nem hatolt át.
- Védd magad, kisvirág! – mondta a Téltündér, majd puha hótakarót hintett kihűlt testére.
A tél elmúltával a Tavasztündér visszatért, és keresni kezdte a kisvirágot.
- Megvagy, kisvirág! – kiáltotta, amikor rálelt.
Visszaemlékezett arra az egykor kis cserfes virágra, aki most jeges páncélban alussza örök álmát. Egy hirtelen érkező meleg tavaszi szellő érintése egy pillanat alatt lerobbantotta a páncélt, és a tündér kezében maradt a csodálatos mag.
A tündér elültette a magot, és gondoskodott róla, ahogyan a kisvirágról is tett. Idővel a magból egy új, gyönyörű virág nőtt ki, aki a rét legszebb és legkülönlegesebb darabja lett.
- Újra születtél, kisvirág. – mondta a tündér örömmel.
A kisvirág és a Tavasztündér újra együtt voltak, és boldogan éltek tovább a színes, virágos réten. A kisvirág hűsége és kitartása átsegítette őt a nehéz időkön, és végül megtalálta a boldogságot a barátjával, a Tavasztündérrel.
A történetük megtanítja a gyerekeknek, hogy a hűség és a kitartás gyümölcsöző lehet, és hogy az élet körforgása varázslatos és csodálatos.
