A járványhelyzet miatt a nyári időszakban minden család kiszabadult a szabadba, a játszóterek újra megteltek, csakhogy a lezárásból fakadó frusztrációkat rengeteg szülő hordozza magában, és apák, anyák egyaránt tigrisként vagy oroszlánként védelmezik gyermeküket, ha konfrontációba kerül.

Biztosan minden szülő találkozott már vele, hogy a játszótéren, vagy bárhol máshol, ahol a picik önfeledten játszhatnak, valaki rászól a gyermekünkre. Ilyenkor minden szülő zsebében kinyílik a bicska, azonban nem feltétlenül az ordítozás a megfelelő megoldás.

Először is vizsgáljuk meg alaposan a helyzetet

A rendőr sem büntet meg senkit, ha valaki szabályosan közlekedik, így nekünk sincs jogunk őrült módjára letámadni bárkit csak azért, mert esetleg finoman leszidta a gyermekünket. Emiatt mindig alaposan vizsgáljuk meg a helyzetet, hogy mi történt.

Ha láttuk az esetet, akkor egyszerű dolgunk van, hiszen el tudjuk dönteni, hogy gyermekünk megérdemelte-e a kis fejmosást vagy sem. Amennyiben nem láttuk, kérjük bátran a többi szemtanú szülő véleményét, és ennek tudatában tegyük meg a további lépéseket.

Mindennek van határa

Ne felejtsük el, hogy volt olyan időszak, nem is olyan régen, nagyjából a rendszerváltás előtt, ahol a felnőttek részéről elvárható volt, hogy szükség esetén fegyelmezzék más gyermekét. Más világ volt, ez tény, de az is tény, hogy a gyerekek jobban ismerték és tisztelték a szabályokat.

Ennek függvényében mindennek van határa még akkor is, ha jogos volt gyermekünk leszidása. Ha a másik szülő például túl durván szól oda a gyermeknek, hangosan ordít vele, megfélemlíti, holott csak előre tolakodott a csúszdánál, netán meg is üti, vagy megfenyegeti vele, akkor ott nyilván cselekedni kell, hiszen gyermekünk akkora lelki sebet kaphatott, amit talán egész életében hordozni fog.

Ilyen esetben bátran kérjük hatóság segítségét, hiszen az a szülő, aki nem ismeri a határokat, és a gyermeki lélek korlátait, ha nem tud intelligens módon fegyelmezni, az megérdemel egy feljelentést. Persze közel sem ez a legjobb megoldás minden esetben.

Van, amikor elengedhetetlen a kommunikáció

Méghozzá konfliktus és konfrontáció helyett! Ha például a gyermekre rászóltak, és nagyon rosszul érintette, elsírta magát, haza akar menni, esetleg hozzá is ért a másik anyuka vagy apuka, levette például a csúszdáról, hogy ne akadályozza a saját gyermekét, akkor mindenképpen közbe kell lépni.

Nem kell veszekedni, de igenis tudatosítani kell a másik szülőben, hogy a saját gyermekünkhöz csak mi érhetünk hozzá, és ha valami probléma van, akkor nekünk szóljon, mi vagyunk a szülei.

Nyilván ez csak abban az esetben fontos, ha gyermekünk nem csinált eredendően semmi rosszaságot. Minden szülő maga ismeri a gyermekét, ha tudjuk jól, hogy a pici szereti bajba sodorni magát, akkor elnézést kérünk, de ugyanúgy elmondjuk a fentieket, ma már ugyanis minden szülő szeret inkább maga gondoskodni gyermeke neveléséről.

Hiszen nincs szocializmus, nincs közös eszmerendszer, így mások a határok, ha pedig úton-útfélen a másság tiszteletét sulykolják belénk, akkor legyünk tisztelettel a többi szülő felé azzal kapcsolatban, hogy tiszteletben tartjuk a más nevelési módszert.

Könyvemről

A könyvben hat különálló kis történet lapul, melyek igazi főszereplői, Íku, Kesu és Tincsi a három mókusgyerek, akik a kisgyermekkori leleményességüket felhasználva próbálnak megoldani különböző kihívásokat…

Társasjáték

A Trükkös karácsony című társasjátékom igazi ünnepi szórakozást garantál. Ha szeretnél a gyermekeiddel egy élményekben gazdag, közös élményt, ne habozz…