Különös hónapokon vagyunk túl, hiszen lassan másfél éve a teljes emberiség egy teljesen új élethelyzetben találta magát a járvány miatt. Keveset foglalkozunk vele, de azon túl, hogy a vírusnak milyen hatásai vannak fizikailag a szervezetre, a mentális problémákat egyre kevésbé érintjük, holott főként a gyerekek kapcsán nem ártana.
Ők azok ugyanis, akik alighanem ennek az egésznek a legnagyobb vesztesei. Sírhatunk, hogy nem mehetünk koncertre, hogy maszkot kell hordani a boltban, hogy mindenféle oltást kell beadatnunk, azonban a gyerekektől egy sokkal fontosabb dolgot vesz el a járványt: a gyerekkort.
Nagy vesztesek a gyermekek
Nehéz úgy megközelíteni ezt a témát, hogy ne foglaljunk állást valamelyik oldal mellett. A gyerekek ugyanis egyértelműen nagy vesztesei a járványnak, hiszen úgy kényszerültek otthonmaradásra, a játszópajtásaiktól, a normális közösségi élettől való elszakadásra, hogy mindenhol azt szajkózták: a gyerekekre nem veszélyes a vírus.
Mégis rengetegen kerültek karanténba az elmúlt években, mert a családjukban valaki beteg lett, esetleg éppen az egyik tanáruknál mutatták ki a vírust, ami elegendő volt ahhoz, hogy 10 napra ismét kivegyék a normális kerékvágásból. Kimeríthetetlen téma, hogy milyen sok negatív hatást gyakorolt mindez a lurkókra, azonban a gyerekkorukból kiesett hónapokat már senki sem adhatja vissza számukra.
Nyilván volt jó oldala is
Természetesen mi sem vagyunk álszentek, nekünk is vannak gyermekeink, pontosan láttuk, hogy mennyire örültek neki, amikor reggelente nem kellett felkelni, csak emberi időpontban, amikor a délelőtti iskolát követően, gyakorlatilag ebéd után szabadok voltak, és mehettek játszani a szabadba. Általánosságban elmondható, hogy főleg a falvakban és a kisebb településeken az online tanulásnak rengeteg előnye volt.
A gyermekek ugyanúgy összejártak játszani, ugyanúgy élték a közösségi életüket, és természetesen az is jó oldal volt valahol, hogy nem voltak klasszikus értelemben vett számonkérések. Más kérdés, hogy valódi oktatás sem az esetek döntő többségében!
Összességében azonban sokat vesztettek
Ez pedig máris az árnyoldala a dolognak… Dacára ugyanis annak, hogy bár kaptak feladatokat a picik, valójában azonban ez minden volt, csak oktatás nem – tisztelet annak a maroknyi tanárnak, akik becsületesen megpróbálták letanítani az óráikat online közegben, legalább rövidített formában.
Bár a gyerekek élvezték a helyzetet, azonban akik mellett nem álltak olyan szülők, azok behozhatatlan hátrányra tettek szert ebben az időszakban. Alapvető tudásanyag maradhatott ki számukra, ami különösen az alsó tagozatos diákok esetén csak nagy odafigyeléssel és jelentős nehézségek árán lesz pótolható. A közösségi élményeket, a szociális visszafejlődést pedig akkor még csak nem is említettük.
Márpedig az ország legtöbb pontján a gyerekek be voltak zárva a négy fal közé, gyakran egyedül, vagy egy szülő társaságában. A szerencsésebbeknek volt testvérük, akivel nem tűnt olyan távolinak és elérhetetlennek a korábbi életük, de rengeteg gyermekben óriási törést idézett elő az elmúlt néhány hónap. Ezeknek a feltérképezése és kezelése jelenleg rendkívül új területnek tekinthető az orvostudomány számára, így érdekesek lesz a jövőre nézve a kapcsolódó vizsgálatok.
