A mesét minden kisgyermek szereti – tartja az általános közhely, holott ez ebben a formában sajnos nem minden esetben igaz. Vannak gyerekek, akik egyszerűen nem igénylik, hogy a szülő kinyisson nekik egy mesekönyvet és felolvasson nekik belőle, mert teljesen más beállítottságúak.
Hogy ők teljesen javíthatatlanok? Nem, szó sincs ilyesmiről, de feleslegesen nem kell erőltetni nekik a meseolvasást, ha nem akarják, amennyiben viszont nyitottak rá, de menet közben fogy el a figyelem – ami viszont már egy gyakori jelenség –, akkor szerencsére van megoldás, elég csak kipróbálni az alábbiakat hozzá.
Ha csak az estimese nem kell
Rengeteg olyan gyerek van, aki csak az estimesét nem szereti, nem akarja, hogy elalvás előtt ilyen történetekkel fárasszuk. Ez a jobbik eset, hiszen ilyenkor a legegyszerűbb megoldás nem más, minthogy keresünk egy korábbi időpontot, amikor van időnk a gyermekünkre, és fogékonyabb egy mesére.
Az estimese ugyanis azért kellemetlen sok gyereknek, mert már nagyon fáradt, nem tud úgy figyelni, mint máskor, és nincs kedve egyszerűen könyvet bámulni, csak csukott szemmel pihenni. Jó alternatíva lehet még fejből mesélni neki, de gyakran szerencsésebb inkább az, ha egy délutáni időpontot választunk, vagy a mesét például a fürdetés előtti percekre tesszük.
A bábozás segíthet
A gyerekek imádják a játékot, ez tiszta sor. A mese tehát akkor lehet igazán nagy élmény számukra, ha bábokkal megpróbáljuk eljátszani számukra, például néhány figura segítségével. A bábok lehetnek csak nálunk, de a legjobb, ha őket is bevonjuk a játékba, hiszen így marad majd meg bennük igazán a történet.
Persze az sem rossz megoldás, ha inkább a kedvenc plüssét vagy babáját szőjük bele a történetbe. Ha egy hozzá közelálló dologgal történik meg a mesében hallott sztori, akkor az rögtön felkeltheti majd a figyelmét, pláne abban az esetben, ha gyermekünk is interaktív résztvevő lesz.
A mesélés mikéntje sem mindegy
A gyerekek megérzik, ha mi magunk nem szeretünk mesélni, vagy az adott történettel van problémánk. Kelletlenül ne álljunk neki egyetlen történetnek sem, hiszen ezzel könnyen előfordulhat, hogy ő sem élvezi majd a dolgot, azaz sokkal nagyobb kárt tehetünk ilyenkor fejlődésében, mint gondolnánk.
Ilyenkor próbáljuk meg irányítani a gyermek figyelmét, esetleg olyan mesét ajánlani neki, amit mi is szívesen elmondunk, esetleg maradjunk meg egy-egy éneknél, mondókánál, sokszor hatásosabb, mint bármi más.
A diafilmet próbáltátok már?
A diafilm sokunk gyerekkorának házimozija, mondhatni csúcstechnológiája volt. Manapság sokan nem ismerik, generációk nőnek fel úgy, hogy fogalmuk sincs róla, milyen nagyszerű élmény a sötétben diafilmeket nézegetni és arról olvasni.
Szeretik, mert sokkal különlegesebb élményt nyújt, mint egy könyv, nagyok és mutatósak a képek, miközben kényelmesen el lehet feküdni mellette, könnyen ki lehet vetíteni a falra az adott mesét, amit ugyanúgy fel lehet olvasni, mint egy kedves kis történetet valamelyik könyvből. Nincs gyerek, aki ne szeretné ezt a megoldást!
Ha más nincs, meséljen ő!
Előfordulhat az is, hogy a gyermekünknek egyszerűen minket nincs kedve hallgatni mesemondás közben, de ő maga nagyon szívesen mesélne valamit. Ha ez így van, akkor bíztassuk csak rá, hiszen a saját mesék minden esetben rengeteget segítenek abban, hogy a pici képességei fejlődhessenek.
Emlékezőkészség, beszédkészség, kreatív gondolkodás és megannyi más egyéb tulajdonság léphet szintet ezzel, miközben ráadásul még mi is nagyon jól szórakozhatunk.
