Tudományosan igazolt tény, hogy a gyerekek már egészen korán, tulajdonképpen babakorban igénylik azt, hogy társaságban legyenek. Ez nem meglepő, hiszen fejlődésük egyik alapja a viselkedésminta, így akkor tudnak a legtöbbet fejlődni, ha velük egykorú gyermekekkel vannak egy társaságban.

Sok szülő hajlamos már 2-3 éves gyermekéről azt állítani, hogy milyen sok barátja van, mert a játszótéri anyukákkal vagy az ismerősökkel rendszeresen összejárnak, és ha a kicsik ilyenkor jól kijönnek egymással, akkor máris barátságként tekintetnek erre a kapcsolatra, márpedig ennek valójában köze sincs a valódi baráti kapcsolatrendszerhez.

Kezdetben kapcsolatokat alakítanak ki, de nem barátkoznak

A gyerekek esetében alighanem a testvéri köteléket lehetne egyedül a barátsághoz hasonló rendszerként jellemezni, azonban minden más esetben az így összehozott apróságok mentálisan még éretlenek arra, hogy szoros kapcsolatot alakítsanak ki egymással.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy két gyermek ne nevezhetné egymást már 3 éves korban barátoknak, de ezt a megfogalmazást jellemzően csak a felnőttek aggatják rájuk, nekik valójában fogalmuk sincs arról, hogy milyen kötelezettségekkel, milyen határokkal jár együtt ez a definíció.

Természetesen a barátkozás, a barátságok csírái már itt is megfigyelhetők, hiszen a gyerekek közel sem olyan elfogadók, mint mi. Szigorúan kategorizálnak, ezáltal szívesebben játszanak olyasvalakivel, akivel több a közös témájuk, aki nem agresszív, aki megosztja velük a játékait vagy az édességeit, ezek a kapcsolatok viszont egyáltalán nem tekinthetők olyan szorosnak, mint a később kialakult barátságok.

Óvodában is még csak inkább játszópajtások, mint barátok

A bölcsőde még annyira nem, de az óvoda alapjaiban befolyásolja a kisgyermekek kapcsolatépítő képességeit, azonban a legtöbb szülő elképzelésével ellentétben általában még itt sem beszélhetünk olyan szoros kapcsolatról, hogy azt barátságnak lehessen hívni.

Természetesen vannak kötelező kivételek, mint ahogyan arra is, hogy egy kisfiút már az óvodában sem az autók érdeklik, hanem sokkal inkább az, hogy szerelmes legyen egy kislányba. Nagy általánosságban azonban inkább az a jellemző, hogy kezdetben még az óvodában is inkább a csapongás a jellemző egy csoport tagjai között, akik figyelik egymást, játszanak másokkal, de nem tudatosan választanak maguknak például játszótársat.

Ez később természetesen finomodik majd, így nagyjából 4-5 éves korban jelenik meg először a gyerekeknél az, hogy tudatosan választanak maguk köré embereket, klikkesedni kezdenek, együtt játszanak és együtt alkotnak valamit, majd ennek az egésznek a legfelsőbb szintje az lesz, amikor a gyerekek minden reggel a kedvenc játszótársukhoz térnek vissza, mert tapasztalatból tudják, hogy vele játszani jó. Ez viszont még nem barátság!

Az első barátságok iskoláskorban születnek

A legtöbb gyermekpszichológus egyetért abban, hogy az első definitív barátságokat az iskola hozza el az életünkbe. Bár az óvodásoknak is a barátság motívumkörébe tartozik például a közös játék, a barátság azonban a kölcsönös figyelemre, az egyenrangúságra, az elfogadásra épül, valamint arra, hogy két ember mindig kiáll egymásért, még a bajban is.

Ez a viselkedéstípus pedig a legtöbb ember életében az általános iskolában születik, és ott is gyakran csak a felsőtagozatban. Ezért van az, hogy ha a saját életünkből merítünk, akkor az első barátaink jellemzően nem az óvodás-, hanem az iskoláskorból származnak, hiszen minden embernek meg kell érnie arra, hogy egy barátságot ki tudjunk alakítani, illetve azt fenntartani hosszabb távon.

Forrás

Könyvemről

A könyvben hat különálló kis történet lapul, melyek igazi főszereplői, Íku, Kesu és Tincsi a három mókusgyerek, akik a kisgyermekkori leleményességüket felhasználva próbálnak megoldani különböző kihívásokat…

Társasjáték

A Trükkös karácsony című társasjátékom igazi ünnepi szórakozást garantál. Ha szeretnél a gyermekeiddel egy élményekben gazdag, közös élményt, ne habozz…