Minden anyuka pontosan tisztában van vele, hogy gyermekének mindig ő az elsődleges játszótársa, azonban sok édesanyában felmerül a kérdés: mennyit kell valójában játszania a gyermekével? Valóban 0-24-ben csak ő létezhet neki? Egyáltalán mi az, amit játéknak nevezhetünk?
A gyerekek úgynevezett játékszükséglete időszakosan változik, és bár nyilván lehetetlenség ezt papírforma szerint tartani, de amennyiben szeretnénk tudni, hogy mennyi időt töltsünk játékkal csak mi és a gyerekek, akkor az alábbiak jó iránymutatók lehetnek.
Az első három hónap
Az első három hónap alapvetően egy passzív időszak a játék szempontjából az anya és a gyermek között. Klasszikus értelemben vett játékról ilyenkor még nem beszélhetünk, az anyuka 0-24 órában csak a pici etetésével, altatásával és tisztába tételével foglalkozik, nagyon másra szinte nincs is idő.
A játéknak azonban már meg kell jelennie a mindennapokban. Az anya énekszóval, plüssökkel, sípoló vagy egyéb hangadó játékokkal könnyedén mosolyra csalhatja a kicsit, de itt még inkább az ösztönösség a jellemző, nincs célzott játék, nincsenek igények, csak annyi mókázás fér bele, amennyit a kicsi éppen enged.
A negyedik hónaptól kinyílik a világ
Az első évben a negyedik hónap mindig vízválasztó, hiszen ilyenkor minden megváltozik, kinyílik a pici előtt a világ, és rájön arra, hogy anya mellett játék az egész világ. Nagyjából a nyolcadik hónapig bezárólag a kicsi tudatosan kezd nyúlni a dolgokért, és természetesen nem csak a játékokért.
Ilyenkor már célzottan kell foglalkozni a gyerekkel, beszélni hozzá, figyelni rá és próbálkozni lekötni a figyelmét. Túlzásba még itt sem tudjuk vinni, 15-30 perces turnusokban nagyjából napi 2 órán át vevők a játékra a kisbabák, akiknek ez az időszak egy rendkívül fontos kor a fejlődés tekintetében.
Különösen a mozgásfejlődés terén! Nem is szabad beleavatkozni ilyenkor a dolgaikba olyan értelemben, hogy ha nem érnek el valamit, ha kiesik valami a kezükből, akkor hadd próbálkozzanak újra meg újra egészen addig, amíg nem válnak igazán ügyessé. Játékot csak akkor kezdeményezzünk ebben a korban, ha az önálló cselekedeteiben egyáltalán nem zavarjuk!
Ismét nagy változás jön kilenc hónapos kortól
Az első évben az utolsó három hónap környékén aztán ismét olyan változás következik be a gyermekek életében, ami meghatározó lehet a későbbiekre nézve. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a pici számára minden játék, így gyakorlatilag órákon át képesek játszani. Sajnos minden esetben gyermeke válogatja, hogy ezt megoldják egyedül, vagy szükség van hozzá anyára, illetve apára is.
Emiatt lehetetlenség megmondani, hogy mennyit kell játszani a gyerekkel. Lehetőleg minél többet, de mindig csak annyit, amennyit igényel, hiszen annál többet fejlődik, minél többet hagyjuk egyedül kibontakozni. Egy táska kipakolása, egy szekrény kifosztása vagy minden elérhető tárgy lepakolása számukra a nagybetűs játék, az élet, amitől rengeteget fejlődhetnek.
Emiatt van gyakran az, hogy hiába veszünk nekik ebben a korban drága játékokat, egyáltalán nem kötik le. A plüssmackókon is a bevarrás lesz a legnagyobb kedvencük, nem maga a maci, így minden esetben díjazzuk a pici kreativitását. Ami pedig a legfontosabb: soha ne erőltessünk rá semmit. Ezzel drasztikusan ellentétes irányba terelhetjük a gyermeket.
Nyilván fárasztó egész nap azt nézni, hogy mit csinál, hiszen óvni kell a balesetektől, de számára, és számunkra ez lesz a játék. Hogy meddig tart? Ebben a korban ébredéstől altatásig!
