Sajnálatos módon rengeteg gyermek esetében beszélhetünk a víztől való félelemről. Ennek számos oka lehet, de a tudomány jelen állása szerint ez egy ösztönös viselkedésnek tekinthető, hiszen az embert arra teremtették, hogy két lábbal járjon a föld felszínén, ami a vízben sajnos nem megvalósítható.
Ha tehát a gyermek fél a víztől, az egy teljesen normális viselkedésforma, nem kell mögöttes okokat keresni a háttérben, azonban tény és való, hogy rengeteg türelemre lesz szükségünk ahhoz, hogy a picit szembesítsük félelmeivel, illetve hozzászoktassuk a vízhez. Lássunk ehhez néhány magabiztos trükköt!
Csak fokozatosan és csak türelmesen
Azon túl, hogy türelmesek vagyunk gyermekünkkel a vízhez való hozzászoktatáshoz, minden esetben kövessük vele a fokozatosság elvét. Ha még babakorban van, akkor pláne fontos lehet, de későbbiekben se kövessük el azt a hibát, hogy szó szerint beledobjuk a mélyvízbe, hiszen ezzel életre szóló törést okozhatunk neki.
Fogadjuk el, hogy vannak gyerekek, akik nem érzik biztonságban magukat a vízben. Nekik szükségük van a fokozatosságra, illetve arra, hogy lassan merészkedjenek bele a vízbe. Először csak a kezüket, majd a lábfejüket dugják bele, később már bele is állnak, majd ha beleültek, akkor már nem lesz visszaút.
Mindig játékkal szoktassuk őket a vízhez
A játék nagyon fontos ahhoz, hogy gyermekünk hozzászokjon a vízhez, hogy ne valami rémisztő és idegen dologként tekintsen rá, hanem egyfajta játszótérként. Ehhez fontos, hogy mindig tartsunk vele a vízbe, hogy együtt pancsoljunk és játszunk vele, hiszen a mi közelségünk természetesen biztonságot ad majd neki ahhoz, hogy elengedje magát és a játékra tudjon fókuszálni.
Találjuk ki a biztonságos pancsolás alapját, kezdjük csak kisebb vízzel, ne vigyük be magunkkal a mélybe, hadd szokja meg, hogy leér a lába, hogy mindig biztonságban van, hogy ha elesik akkor sem süllyed el, akkor is kap levegőt. Labdázzunk vele, vegyünk neki vízi játékokat a kedvenc mesehőseivel, tegyük szórakoztatóvá és barátságossá számára a pancsolást.
Tudnunk kell továbbá azt is, hogy mikor engedjük el a kezét képletesen szólva. A gyermek talán már magabiztosan mozog a gyermekmedencében, egyedül játszadozik, de néhány alkalommal még mindenképpen maradjunk ott vele, maradjunk a közelében ahhoz, hogy segíthessünk neki. Egy botlás, egy rossz esés, és ha nem nevetjük ki rögtön, ha nem fogjuk meg azonnal a kezét, az könnyedén újabb traumát okozhat nála.
Mindig beszéljünk róla sokat
A kommunikáció minden hozzászoktatás alapja, pláne abban az esetben, ha félelemről van szó. Fontos tehát, hogy gyermekünknél megpróbáljuk feltárni, hogy miért fél a víztől. Ez a legtöbb esetben csak természetes ösztön lesz nála, amit a legegyszerűbben úgy tudunk kicsikarni belőle, ha nem mi beszélünk vele közvetlenül, hanem az egyik kedvenc játéka, az egyik kedvenc mesehőse.
Meglepő lehet sok szülőnek, hogy a gyerekek milyen sok érdekességet mesélnek el a mesehősöknek. Előfordulhat, hogy a pici valami olyat látott a televízióban, vagy hallott az óvodában, ami megrémítette. Például azt hiszi, hogy a víz mélyén szörnyek laknak vagy éppen cápák, de nem meri elmondani, inkább szorong miatta, és ez okozza minden problémáját.
Beszéljünk vele és beszéljünk neki sokat, példálózzunk mesehősökkel, vízben élő rajzfilmfigurákkal, de hagyományos meséket is bátran keressünk nekik, melyek akár erről a problémáról, akár a vízben élő állatokról szól, melyekkel könnyen kapcsolatba lehet hozni ezt a szituációt.
