A modern világban bizony komoly problémát okoz az emberi értékek hiánya. Sokan tudják ezt, rengetegen próbálkoznak tenni ellene, de főleg gyermekük nevelése közben döbbennek rá arra, hogy egy aprócska kis személyiséget milyen rendkívül nehéz a helyes úton tartani, illetve a megfelelő irányba terelni.

Emiatt sok szülő hajlamos megijedni, amikor a gyermeke füllenteni, hazudozni kezd. Persze legalább ilyen sokan vannak azok, akik viccet csinálnak a dologból, ami helyesebb cselekedet, hiszen akár tetszik, akár nem, a füllentés megjelenése a kognitív fejlődés szerves részét képezi, és elengedhetetlen ahhoz, hogy a későbbiekben őszinteségre tudjuk nevelni utódainkat.

A helyes és a helytelen tisztázásával kezdődik minden

Nagyon kevés, sőt szinte nincs is olyan gyermek, aki soha nem hazudik életében, a szülő feladata ezen a téren nem más, minthogy az apróságok elsajátítsák a morális képességeket. A történet tehát nem ott kezdődik, hogy ne hazudjon, hanem egyszer meg kell tanulnia elsajátítani, mi a helyes és mi a helytelen.

A gyermekpszichológusok többsége ugyanakkor egyetért abban, hogy maximális őszinteségre soha nem szabad tanítani a gyereket – ez később, iskolába kerüléskor elég, ha napirendre kerül –, hiszen egy 2-3 éves, sőt még egy óvodás sem tudja pontosan meghatározni azokat a komplex fogalomköröket, mint az őszinteség, a hazugság vagy az igazság.

A kicsik átlagosan 5-6 éves korukra állnak készen arra mentálisan, hogy ezeket a fogalmakat megértsék, illetve alkalmazni tudják a mindennapokban. Ennél korábban bőven elegendő a helyes és a helytelen, de még inkább a jó és a rossz közti különbségek megtanulása. Ha ez megy, akkor később sokkal jobb eséllyel lesz őszinte a gyermekünk.

A szülői példa fontossága

Mint minden más tekintetben, úgy természetesen az őszinteség kapcsán is rendkívül fontos a gyermek környezete, azon belül is a szülők, nagyszülők, nagyobb testvérek viselkedése. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy soha nem szabad hazudnunk neki, de törekedjünk arra, hogy a gyereknek ne kelljen csalódnia bennünk emiatt, soha ne ígérjünk meg olyat, amit nem tudunk például betartani.

A gyerekek talán nem tudják sokszor megfogalmazni, hogy mi is pontosan a hazugság, de meglepően ügyesek abban, hogy ösztönösen felismerjék, ha valaki hazudik nekik vagy másoknak. Ez pedig nekik egyfajta csalódás, mintaként pedig sajnos rengeteg kellemetlenségük származhat belőle a későbbiekben, ha ugyanis rájönnek arra, hogy a füllentéssel elérhetnek bizonyos dolgokat – azt nem látják ilyenkor, hogy mások kárára –, akkor azt ők is alkalmazzák majd. Innen pedig kicsúszott a kezeink közül az irányítás!

Lényeges továbbá a szülő részéről, hogy a hazugság miatt soha ne büntessük a gyermeket. Persze figyelmen kívül sem szabad hagyni, de legfeljebb hívjuk fel a figyelmét arra, hogy rosszat tett, hogy ennek meglesz a következménye, az őszinteséget pedig mindig dicsérjük meg, akárcsak a hozzá kapcsolódó helyes tetteket.

A mese itt is sokat segíthet

Tucatszám léteznek olyan mesék, melyekben a hazugság, a csalás és a félrevezetés megjelenik. Az esetek 99 százalékában úgy, hogy az ezekkel élő karakter később pórul jár, megbűnhődik a csalás miatt. Az efféle történeteknél jobb tanítást és útmutatást aligha adhatnánk nekik azzal kapcsolatban, hogy hazudni bizony rossz dolog. Azt persze ne erőltessük még, hogy a hazugság nem mindig bűn, létezik kegyes hazugság is, ráér ezekkel majd sok-sok év múlva.

Forrás

Könyvemről

A könyvben hat különálló kis történet lapul, melyek igazi főszereplői, Íku, Kesu és Tincsi a három mókusgyerek, akik a kisgyermekkori leleményességüket felhasználva próbálnak megoldani különböző kihívásokat…

Társasjáték

A Trükkös karácsony című társasjátékom igazi ünnepi szórakozást garantál. Ha szeretnél a gyermekeiddel egy élményekben gazdag, közös élményt, ne habozz…