A szülők többsége tisztában van vele, hogy a legtöbb áldozatot az első hónapok során hozza meg gyermekéért. Ez nem meglepő, hiszen a kisbabáknak ilyenkor van a legnagyobb szükségük arra, hogy az édesanyjuk és az édesapjuk segítségével felcseperedjen, azonban szomorú, hogy az apróságok éppen az első néhány évükre egyáltalán nem emlékeznek.
Sőt mi több, minél idősebbek lesznek, annál jobban elfelejtődik az óvodáskor és az első általános iskolai esztendők, márpedig ilyenkor hajlamosak még álmatlan éjszakákat okozni nekünk. Hogy valóban nem emlékeznek majd semmire a lurkók? Ez ebben a formában azért nem teljesen igaz, de nekünk is szerepünk van abban, hogy mi marad meg bennük.
Konkrét emlékeik csak négyéves koruk után lesznek
A rohanó világban a szülők mindent megtesznek azért, hogy már 2-3 éves gyermekeiknek is mindent megadjanak, emlékezetes programokra, nagy utazásokra vigyék őket, miközben azzal nem számolnak, hogy ezekből a kicsik többsége egyáltalán nem emlékszik majd semmire. Ha mégis, azok csak ködös emlékfoszlányok lesznek csupán.
A tudományos megfigyelések alapján ugyanis konkrét emlékképeket csak 4 éves koruk után kapnak a kicsik. Természetesen vannak kivételek, de a szakértők meg vannak győződve róla, hogy aki 2-3 éves korából idéz fel emlékeket, azok nem ténylegesen megtörtént esetek, hanem valójában csak úgynevezett elképzelt emlékek.
Hányszor hallottuk például valamelyik hozzátartozónktól, hogy emlékszünk-e rá, amikor 2 éves korunkban ez meg az történt? Majd a kérdés után alaposan elmesélnek nekünk mindent, gyakran olyan alapossággal, hogy azt meg lehetne festeni. Ilyen festést végez az agyunk is, miközben a korábbi emlékeket gyakorlatilag reprodukálja.
A kutatók úgy vélik ugyanis, hogy 3-4 éves kor alatt annyira gyenge a gyerekek önképe, és annyira jelentéktelen a nyelvi fejlettség, a világról alkotott fogalomrendszer, hogy nem tudnak konkrét emlékeket eltárolni a hosszútávú memóriában, így nonszensz módon később festődnek meg bizonyos korábbi emlékeik.
Az emlékezet nem egy fotóalbum
Sokan gondolják úgy tévesen, hogy az emlékezet nem más, mint egy nagy fotóalbum, amit bármikor fellapozhatunk ahhoz, hogy felidézzünk belőle egy-egy kedves fényképet vagy egy-egy rövid mozzanatot. Bár költői értelemben tényleg így funkcionál, de ez ebben a formában nem fedi a valóságot, mert megdöbbentő, de az emlékeink folyamatos változásban vannak.
Ez különösen a kisgyermekek esetében jellemző, ezért van az, hogy a szülők vagy nagyszülők elbeszélései alapján sokkal később, már iskoláskorukban rendeznek egy saját kis filmet maguknak egy 2-3 évesen megélt emlékből. Ezen felül az emlékek úgy változnak, hogy hozzájáruljanak a jelen megértésééhez.
Természetesen vannak vélemények, melyek szerint minden megélt emlékünk ott van a fejünkben, csak tudni kell a módját, hogy miként hívjuk elő. Tökéletes példa erre egy közeli hozzátartozó elvesztése, amikor olyan dolgok juthatnak az eszünkbe, melyek éveken át valahol nagyon mélyen el voltak ásva az agyunkban. Hasonló a helyzet egy kedvenc illat vagy íz érzése, egy zeneszám meghallgatása vagy egy helyszín felkeresése esetén.
Hogyan emlékezhet vissza könnyebben a gyermek?
Ebből kifolyólag tehát érdemes lehet erre koncentrálni, ha azt szeretnénk, hogy gyermekünk jobban vissza tudjon emlékezni, mi történt vele 4 éves kora előtt. Ne csak közös programokat és rendszeres programokat szervezzünk, hanem dokumentáljuk is ezeket sok fényképpel vagy videóval.
Ezen felül törekedjünk rendszeresen ugyanolyan illatok és ízek generálására, egy illatosító, egy virágillat vagy egy finom süti például garantáltan segíthet megtartani és visszahozni a gyermek emlékeit, miközben mindig legyünk vidámak és pozitívak, hogy gyermekünk is így emlékezhessen vissza az együtt töltött időszakra.
