Alaposan megoszlanak a vélemények a szülők körében arról, hogy szükség van-e a gyerekeknek megtanulni írni, olvasni és számolni már az óvodában, tehát felkészült, tanult háttérrel útnak indulni az iskolába.
Korábban egy komplett cikket szenteltünk a témának, melyben arra a következtetésre jutottunk, hogy csak akkor tanítsuk a picit, ha ezt esetleg igényli, de lehetőleg inkább ne vegyük el tőle a gyerekkorát. Mi van azonban, ha az írás és az olvasás tudománya számára hozzátartozik a gyerekkorhoz, és feltétlenül igényli a tanítást?
Először is egyeztessünk a leendő tanítónénivel
Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb gyermeknél az óvodáskor végén, nem sokkal az iskola előtt jön a gondolat, hogy szeretne megtanulni írni és olvasni. Merthogy ezt csinálják a nagy gyerekek is az iskolában, és ő maga is közéjük akar tartozni. A legtöbb esetben innen eredeztethető, hogy a picik szeretnék elsajátítani az írás és az olvasás tudományát.
Ilyen esetben nem kell megijedni a kihívástól, bátran álljunk elébük és segítsünk nekik, azonban ne úgy, ahogyan azt mi gondoljuk, ne csak úgyszólván ímmel-ámmal, hanem akkor olyan formában, hogy abból haszna is legyen a gyereknek a későbbiekben. Előfordulhat ugyanis, hogy olyan rosszul tanítunk meg neki leírni egy betűt, hogy utána hónapokig szenved majd az iskolában azért, hogy megtanulja annak, és a többi hasonló formának a helyes kapcsolását, azaz a segítségünkkel sokkal többet ártottunk, mint használtunk neki.
Mivel jellemzően hónapokkal az iskolakezdés előtt már tudni lehet, hogy ki lesz a kiválasztott iskolában a leendő osztályfőnök, ezért érdemes lehet felkeresni a problémánkkal, méghozzá azért, mert ő biztosan megfelelő tanácsokkal, pedagógiai tippekkel lát majd el minket azért, hogy gyermekünk helyesen sajátíthassa el az alapokat.
Megtudhatjuk majd, hogy mire kell odafigyelnünk, hogy miként érdemes kezdenünk az otthoni oktatást, hogy melyek azok a tényezők, melyek probléma-, illetve hibaforrásként értelmezhetők, ezáltal biztos, hogy segítünk, és nem ártunk majd a picinek. Nyilván ettől még nem leszünk pedagógusok, de legalább azt tudjuk, hogy mit szabad és mit nem.
Rengeteg nagyszerű foglalkoztató közül válogathatunk
Hogy mi a teendő abban az esetben, ha még nem tudjuk, hogy gyermekünk hová megy iskolába, és túl korán kezdi el érdekelni az írás, illetve az olvasás tudománya? Ilyen esetben érdemes lehet valamilyen iskolára felkészítő foglalkoztatót vásárolni neki. Ma már nagyon sokféle, kiválóan szerkesztett és összeállított kiadvány érhető el az iskolába készülő gyermekek számára, melyek kitűnően átadják nekik az alapokat.
Válasszunk közülük egyet, amit sokan dicsérnek, és minden nap üljünk le 20-30 percre a kicsivel. Tanítsuk meg neki helyesen fogni a ceruzát, majd kezdődhetnek a gyakorlatok. A legjobbak azok a foglalkoztatók, melyek a betűformákhoz hasonló alakzatok másolására koncentrálnak, hiszen így könnyen elsajátíthatják a picik, hogy miként kell kerekíteni a betűket, hogyan használunk fecskefarkat, kötéseket, egyszóval átadják azokat az alapokat, melyek majd a betűk formálásakor szükségesek. Eközben pedig a kicsi folyamatosan kérdezősködik a betűkről, aminek jóvoltából megalapozhatunk az olvasásnak. Az éles eszű gyerekek esetében nem ritka, hogy egy-két hónap alatt néhány alapvető szót ki tudnak már olvasni maguktól.
Rendszertelenül és logikátlanul ne álljunk neki a házi oktatásnak
Nagyon lényeges ugyanakkor a gyerekek otthoni tanítása kapcsán, hogy ne rendszertelenül és logikátlanul álljunk neki az oktatásnak. Ha elhatároztuk magunkat a tanításuk mellett, akkor csináljuk normálisan, ellenkező esetben nagyon sokat árthatunk nekik. Nyilván válaszoljunk nekik, ha kérdeznek, de felesleges már akkor a nagybetűkkel vagy a vesszőrenddel traktálni őket, ha még a kisbetűk leírásával és kiolvasásával is vannak gondok. Ne felejtsük el: ez nem lóverseny, továbbra is az iskolában kell majd megtanulniuk mindezt, mi csak a csillapíthatatlan tudásvágyát próbáljuk nekik kielégíteni.
Ha van tanítói segítség, akkor úgyis biztos kézben leszünk, de ha foglalkoztatók alapján haladnánk, rendszerint az is jó alapanyag lehet. Első osztályos írás- vagy olvasáskönyvet azonban ne vegyünk a kicsiknek, és ne is legyen célunk mindent megtanítani nekik, mert az iskolában nagyon hamar unatkozni kezdenek, ami kellemetlenségeket szülhet rögtön az első hónapokban nemcsak gyermekünknek, hanem nekünk is.
Vigyünk tehát mindig rendszert az otthoni tanításba, de ügyelve a logika mellett a játékosságra, valamint arra, hogy soha ne legyen kötelező az egész, csak akkor üljünk le vele, ha van kedve, és ha egy-két alkalom után megunta, soha ne tegyük neki szóvá. Ez is jelzi, hogy az iskolának még nincs itt az ideje!
