Az utóbbi évtizedekben óriásit fordult a világ ahhoz mérten, ahogyan a mai szülők nevelik gyermekeiket. A ma harmincas-negyvenes korosztály ugyanis még egy egészen más közegben, egy egészen más rendszerben nőtt fel, alighanem egészen más nevelést kapott a saját szüleitől.
A mai gyerekek modern nevelési igényűek, azonban így is vannak olyan régimódi szokások, melyeknek teljesen általánosnak kellene lenniük, és egyáltalán nem szabadna lenézni másoknak manapság sem. Hogy melyek ezek szerintünk?
Irány a szabadba játszani!
Az egyik legnagyobb különbség a korabeli és a modern gyereknevelés, de sokkal inkább talán gyerekkor között, hogy míg annak idején a lurkók a fél életüket a szabadban töltötték, estek, keltek, közösségi életet éltek és kívül-belül erősödtek, addig manapság – jobb kifejezés híján – igazi szobagyerekeket nevelünk.
Ez több szempontból sem szerencsés, hiszen a szoba, a telefon vagy a számítógép nyomkodása bár több szempontból is hasznos, gyakorlati tapasztalatokat nem ad. A gyerekeknek a szabadban való játék kis túlzással többet, de legalábbis ugyanannyit ad, mint az iskola és az oktatási rendszer.
Odakint sokkal erősebbé válik az immunrendszerük, lényegesen többet megtudhatnak a társadalom működéséről, a konfliktuskezelésről és egy sor másik olyan dologról, amit felsorolni is nehéz lenne.
A gyerekek nincsnek cukorból!
Hányszor hallottuk szüleinktől és nagyszüleinktől, amikor odakint esett az eső vagy a hó, esetleg rossz idő volt, hogy azt mondták: nem vagyunk cukorból. Ezt a szemléletmódot manapság, sőt különösen manapság nagyon jó lenne alkalmazni.
Rengeteg szülő csodálkozik, hogy az idei őszi szezonban mennyit betegeskedik a gyermeke. Sokan a járványhelyzetre mutogatnak, holott valójában a háttérben az áll, hogy a gyerekeket manapság mindentől óvjuk, központilag elszakítják őket a közösségtől, így immunrendszerük legyengül, a legkisebb baktériumnak és vírusnak sem tud ellenállni.
Minél többet hagyjuk kint játszani a gyereket, minél többet visszük közösségbe, minél több kosszal érintkezik – természetesen normál keretek között –, annál ellenállóbb lesz a szervezete. Nem kell mindig kezet mosni, nem kell állandóan fertőtleníteni és burokba zárni őket, mert ezzel csak ártunk nekik.
Az esti mese nem maradhat ki!
Itt a Mesehős hasábjain mindig is nagyon fontosnak tartottuk küldetéstudatként, hogy az esti mese, a meseolvasás visszajöjjön a köztudatba, a családok mindennapjaivá váljon. Fontos, és ezt nemcsak mi, hanem pszichológusok és pedagógusok egyaránt hangoztatják.
Különösen az esti mese fontos, hiszen annyi inger éri a gyerekeket a mindennapok során, hogy este lényeges kiszakítani őket ebből, és elrepíteni a piciket egy olyan fantáziavilágba, ahol kikapcsolhatnak, hiszen ez elengedhetetlen a nyugodt alváshoz.
