A legtöbb gyermeket meglepően kiskorban utoléri a zene szeretete. Már a mesehallgatással magukba szívják a dallamokat és a ritmusokat, a rajzfilmek pedig tovább segíthetnek nekik abban, hogy zenei oktatásuk megalapozásra kerülhessen, noha elsőként az érdeklődés felkeltése, az első benyomás mindig a legfontosabb.
Hogy mit tegyen a szülő, ha gyermeke egyik nap azzal áll elé, hogy hangszert szeretne magának, de már abban a korban van, hogy egy gyerekeknek szánt játékinstrumentum nem elégíti ki az igényeit? Lássuk, hogy hány éves kortól és milyen hangszert érdemes választani a gyereknek!
A zenei képzés alapvető fontosságú
Mielőtt elmerülnénk a hangszerválasztás rejtelmeiben, feltétlenül meg kell jegyeznünk, hogy gyermekünknek előképzettségre lesz szüksége, vagyis el kell mennie zeneiskolába, illetve zenei előkészítőbe, hogy tisztában legyen a szolfézs alapjaival, ami nélkül nincs hangszeres oktatás. Ezt még a magántanárok sem vállalják, legfeljebb olyan kitétellel, hogy a hangszer mellett párhuzamosan ezt is oktatják számukra.
A szolfézst kevesen szeretik, elsőre kifejezetten monoton és megtanulhatatlan dolognak is tűnik, de megfelelő tanár esetén könnyen elsajátítják a kicsik, és később belátják majd, hogy valóban szükség van rá ahhoz, hogy eligazodjanak a választott hangszerükön, legyen az akár egy húros, akár egy billentyűs, akár egy vonós típus.
Hány éves kortól kezdjék?
Mivel fontos a zenei előképzés, ezért ebből következik, hogy általános iskolába érve, azaz 7-8 éves kor környékén érdemes elindítani gyermekünket a zenei pályán. Előbb csak akkor tudjuk, ha magántanár vállalja a szolfézst és a hangszeres oktatást egyaránt, de a zeneiskolák jellemzően csak ettől a kortól várják a diákokat.
Lényeges dolog itt még az is, hogy a picik kezeinek mozgása és általános kézügyességük ekkor finomodik ki annyira, hogy elboldoguljanak az egyszerűbb hangszereken is. Nyilván nem rögtön egy klasszikus darabbal kezdődik az oktatás, azonban így is szükség lesz arra, hogy valamilyen szinten ügyes legyen a keze.
Milyen hangszert válasszon?
Ha gyermekünk azzal jön oda hozzánk, hogy szeretne hangszeren játszani, akkor nagy valószínűséggel már van egy kiválasztottja, de ha csak a mi unszolásunkra ment zeneiskolába, egy év előkészítés után szintén pontosan tudni fogja az irányt.
Ami alighanem a legfontosabb, hogy soha, semmilyen körülmények között ne erőltessünk rá semmit azért, mert mi ilyen vagy olyan hangszeren játszottunk, esetleg azt szeretnénk, ha a gyermekünk gitározna, netán zongorázna. Hagyjuk, hogy ő maga válasszon még akkor is, ha pontosan tudjuk, hogy néhány év múlva váltani fog, mert addig legalább szívesen gyakorol, szereti az adott hangszert és a zenei tanulás, a zenei nevelés soha nem tekinthető feleslegesnek.
Ha nincs ötlete a picinek, akkor adjuk meg a lehetőséget neki, hogy mindent kipróbáljon. Ehhez a zeneiskola és az ismerősök egyaránt nagy segítséget tudnak nyújtani, és rendkívül fontos, hiszen míg számunkra evidens, hogy milyen hangszerek léteznek, addig számára nem kizárt, hogy egy dob vagy egy trombita óriási újdonság lesz.
Természetesen vannak hangszerek, melyeket nem tud majd megkerülni az oktatás során, ezáltal a furulya vagy az egyszerűbb ütős hangszerek, mint például a triangulum biztosan a kezébe kerülnek, miközben a hangszergyártók nagy gondot fordítanak arra, hogy gyerekméretű hangszereket biztosítsanak a kicsiknek.
Ezeket érdemes lesz kihasználni, hiszen nem túl drágák, direkt a kisebb kezekhez formálták őket, miközben elég komolyak ahhoz, hogy kezdéshez ideálisak legyenek.
