Minden leendő szülőnek van egy határozott elképzelése arról, hogy minden édesapa vagy édesanya válik belőle, hogy miként neveli majd a gyermekét. Ezeket sokan annyira szigorúan veszik, hogy egyenesen traumaként élik meg, ha a szülés után semmi sem valósul meg belőle, esetleg csak részlegesen.
Merthogy ne ringassuk magunkat nagy álmokba, a gyermeknevelési elképzelések zöme csak a szülésig tart. Addig bárki elhiheti magáról, hogy mintaszülő lesz, hogy mindent a nagy könyv szerint hajt majd végre, azonban a gyakorlat kiadós pofonokat tud osztani abban az esetben, ha valóban így gondolkodunk. Az előre lefektetett elvek ugyanis ha először nem is, a második gyereknél garantáltan romokba dőlnek majd! Lássuk a leggyakoribbakat!
Úgy etetem a gyereket, ahogyan azt a tanácsadóban írták
Csakhogy mi van akkor, ha gyermekünk nem olvasta a tanácsadót és nem hallotta, amit az orvosok és a védőnők mondtak? Gyakori probléma ez, hiszen nincs két egyforma gyerek, csak maximum nagyon hasonló. Ezáltal ne etessük halálra a picit, ha nem kér háromóránként, csak négyóránként. Adjunk neki bátran vizet, ha túl gyakran sír az ételért.
Hogy nem adunk neki semmi cukrosat vagy édességet? Ezt maximum akkor tudjuk megvalósítani, ha a gyermeket csak mi neveljük, nem látják nagyszülők, és nem születik testvére. A nagyszülők ugyanis a kötelező cukorosztók, másrészről pedig lehetetlenség minden esetben kizárólagos figyelmet fordítani gyermekünk étkezésére, ha mellette ott van egy másik, aki legalább ugyanakkor figyelmet igények tőlünk.
A napirend márpedig be lesz tartva
Legalábbis addig, amíg haza nem megyünk a kórházból, vagy meg nem születik a második testvér. Az első gyereknél még csak-csak be lehet tartani a ciklusokat, legyen szó evésről, alvásról, ha lurkónk nem túl különc, akkor a papírforma szerint alszik és elszik majd, így lehet vele tervezni hónapokon át, csakhogy ez közel sem lesz mindig helytálló.
Pláne egy második gyermek esetén, aki előfordulhat, hogy rosszabb alvó lesz, másként eszik majd, egyszóval borul az addigi napirend, és nincs az a szülő, aki két napirendet képes lenne betartani. Sőt, elegendő egy kis figyelmetlenség vagy kizökkenés ahhoz, hogy egyetlen gyermek mellett is minden boruljon.
Betegen soha nem visszük közösségbe
Ezt is nagyjából addig lehet tartani, amíg rá nem jövünk, hogy a gyermekek immunrendszere éppen a bölcsődés-óvodás korszakban alakul ki, ezáltal gyakorlatilag minden második hetet otthon kellene töltenünk vele, ha egy kis orrfolyás mellett otthon akarjuk tartani. Az elképzelés szép és jó, csakhogy ezt a gyakorlatba átülteni…
…finoman szólva is lehetetlen, de legalábbis rendkívül nehéz. Az ok pedig nem más, minthogy nincs az a munkahely, ahol díjaznák, ha minden második héten szabadságon vagyunk. Nincs is ennyi szabadságunk egy évben, ha pedig a táppénzzel játszunk, alaposan megüthetjük a bokánkat.
Minden este mesélni fogunk neki
Ez nagyjából ugyanolyan képtelenség, minthogy egyévesen a gyerek már a saját ágyában fog aludni. Valakinek ez összejön, valakinek azonban nem. Magunk között szólva a többségnek inkább nem, mint ahogyan az sem, hogy minden este mesélni fogunk a gyermekünknek. Sajnos ez addig működik, amíg a napirend valamiért fel nem borul.
És mint fentebb már említettük: nagyon gyakran felborul, különösen abban az esetben, ha egy kistestvér is bekapcsolódik a képbe. Érdemes lehet a „minden este” tézist csak simán „minden napra” változtatni, így napközben valamikor csak belefér egy kis meseolvasás, aminek fontosságáról gyakran beszéltünk már oldalunk hasábjain.
